Hogyha egy templom, egy ház vagy bármi más homályba merült emlékeket idézne fel benned, szelíd Karácsonyt, imákat, békességet, és rájönnél, hogy valamit hiszel még, csak már nem tudod, mit, és nem tudod, hogyan, mi akadálya lenne, ha világosságot kérnél, mint gyermek kér villanyt sötét szobában, vagy csak egyszerűen, összekulcsolt kézzel, hangtalan szavakkal felnéznél az égre: Isten, segíts, hogy megtaláljalak!

Amikor nagybeteg mellet
virrasztjuk át az éjszakát,
segíteni nem tudunk a szenvedésben,
mégis ott vagyunk hallgatagon:
puszta jelenlétünk a szeretet kifejezése.
Krisztus halálos ágya a Kereszt,
nézzük mély részvéttel őt,
igazán megérdemelné,
hogy megálljunk mellette.

[…]

Boldogok a békességesek,
akik egymással kezet fognak
országhatárokon túl is,
akiknek magatartását nem módosítja
sem világnézeti ellentét,
sem kasztrendszer,
vagy faji megkülönböztetés.

[…]

A szenvedély olyan,
mint a tengerek sós vize:
ha fel tud szállni az égig,
elveszti minden keserűségét,
és áldásként hull vissza reánk.