„Isten szeretetében élni azt jelenti, hogy senkinek nem kell félnie a másiktól, mert az Úr egyetemes szeretete mindenkire kiterjed, kivétel nélkül. S akkor együtt szeretjük Istent, embertársainkat és magunkat.”

Futó Karcsi bácsi a tőle megszokott egyszerű, világos és derűs stílusában beszél Jézusról, majd vezet be a szeretet nagy parancsának titkaiba. Vele elmélkedve egészen könnyűnek látszik szent életet élni. Ha Jézusra figyelünk, valóban így is van, mert ő nem csak kér és parancsol, hanem segít is nekünk: mindig számíthatunk rá, ha az Úr akaratába belesimuló, örömteli, bűntelen életet választjuk!

Sokan vannak, akik saját önző vágyaik rabjai. Elvetnek minden korlátozást, csakhogy nekik jó legyen. Pedig ha mindenki csak azt tenné, ami számára pillanatnyilag a legjobbnak látszik, a világ káoszba süllyedne. Ezzel szemben Isten világosan értésünkre adta: az embernek az a legjobb, ha békességben él önmagával és a világgal, és egy biztos jövő felépítésére törekszik, az erkölcsiség szellemében.

[…]

A jó Isten szemében az az igazi szeretet, amikor hasonlítunk Jézushoz. Mi nem tudjuk a leprást meggyógyítani, sem a halottat feltámasztani, de azt meg tudjuk tenni, hogy megbocsássunk, szeressünk, űzzük ki szívünkből a harag, a gyűlölködés minden formáját. S ha mindezt őszintén tesszük, hitelesen hirdethetjük Krisztus tanítását. A kereszténységet nem megjátszani kell, hanem belülről fakadó tettekkel megmutatni. Gyakran nevezik a csak külsőségekben „szenteskedő” hívőket szentfazekaknak. Ez nem túl hízelgő minősítés, de sajnos sokszor helytálló.

[…]

Senkire sem szabad haraggal gondolnom, még akkor sem, ha sok rosszat tett ellenem, mert ha nem szeretem felebarátomat, akit látok, hogy szerethetném Istent, akit nem látok? (vö. 1Jn 4,20) A főparancsolat megtartása alapvető fontosságú a tekintetben, hogy valóban tanítványa vagyok-e az Úr Jézusnak. Sokkal könnyebb elmennünk a szentmisére, sokkal egyszerűbb részt vennünk egy zarándoklaton, mint szívünket egészen Jézus felé fordítani és azt mondani: „Alakítsd át a szívemet tetszésed szerint, hogy olyan megértő, megbocsátó legyek másokkal szemben, mint amilyen Te vagy!”