Szeretnéd úgy ismerni Jézust, mint aki itt és most barátod és Istened, és nem csupán egy kétezer évvel ezelőtt élt személy? Szeretnéd megtapasztalni Istent, ahogy egy jó barát szeretetét tapasztalja az ember?

Általában mindannyian szavakkal imádkozunk, és ezek a szavak gyakran éket vernek Isten és miközénk. Megtörténhet, hogy imádságunk nem más, mint szavak, szavak és szavak, és közben elmulasztjuk a szemtől szembe, szívtől szívig való találkozást Istennel. Ez a könyv olyan imamódokkal ismertet meg, amelyek szorosabb egységbe segíthetnek Istennel.

A hal példája

Testem ételre éhes, és italra szomjas. Szívem Isten után éhezik, szomjazik. Szívemnek szüksége van rá, hogy magába szívja Őt, mint ahogy a hal issza a vizet. Figyeld meg jól a halat, és látni fogod, hogy megállás nélkül szívja a vizet kopoltyúin keresztül ki és be, ki és be. Ha kiveszed a vízből, meghal.

Ugyanígy nekünk is szükségünk van arra, hogy Istent állandóan magunkba szívjuk. Amikor a fohászoknak nevezett röpimákat mondogatjuk újra és újra a szívünkben, akkor éppen ezt tesszük. A legrövidebb, legegyszerűbb ilyen fohász Jézus neve, amely méz a szívnek, és orvosság az elmének. Amikor azt ismételgetem magamban, hogy „Jézus, Jézus, Jézus”, vagy „Jézusom, én Uram, én Istenem”, akkor beengedem a szívembe Istent, az Ő kegyelmét, az Ő életét.

Próbáld ki te is! Szükséged van rá.
Nőhet-e búza, ha nincs eső?
Szállhat-e madár, ha nincs levegő?
Hol élhet a hal a vízen kívül?
Élhet-e az ember imádság nélkül?
Amikor imádkozunk, Istent isszuk.
Amikor imádkozunk, Istent lélegezzük.
Amikor imádkozunk, Istenben élünk.
Amikor imádkozunk, Isten él bennünk.

Nem elég ismereteket szereznünk Istenről. Éreznünk is kell Őt, szívünkkel érinteni, megtapasztalni – ahogy a jóbarát szeretetét tapasztalja az ember. Erre csak az imában kerülhet sor.