Az Eucharisztia értelmezésében kezdettől fogva folyamatos ívet találunk Joseph Ratzinger teológiájában a zsinat előtti időktől a jelenkorig, ahogyan azt publikációi és előadásai is tanúsítják.

Az áthagyományozott eucharisztikus jámborság nagyrabecsülése a körmenetekben, ájtatosságokon és a Legszentebb előtti csendes szentségimádásokon a későbbi XVI. Benedek pápa számára nem a zsinat előtti idők átgondolatlan maradványa. Ezen ájtatossági formák jelentősége az évek során egyre inkább feltárult számára, mint a Krisztussal való személyes közösség kifejeződése. Az Eucharisztia témájához kapcsolódó írások, melyek ebben a kötetben helyet kaptak, jelentős tanulmányok, és részben prédikációk lejegyzései. A kiválasztott szövegekben mindenkor útmutató és fontos impulzusokat találhatunk arra vonatkozóan, hogy mélyebben megragadjuk az Eucharisztiában rejtőző Isten közelségének titkát.

„Mindannyian tudjuk, micsoda különbség van egy átimádkozott templom és egy olyan között, amely múzeummá lett. Ma abban a veszélyben élünk, hogy templomaink múzeumokká válnak, s úgy is bánunk velük, mint a múzeumokkal: ha nincsenek zárva, kirabolják őket. Nem élnek többé. A templom elevenségének és belső nyitottságának mértéke abban mutatkozik meg, hogy ajtói nyitva maradhatnak, mivel az egy átimádkozott templom. Ezért teljes szívemből arra kérem önöket, hogy vegyünk új lendületet. Emlékezzünk újra arra, hogy a templom mindig él, hogy benne az Úr szakadatlanul közel jön hozzánk.” (Joseph Ratzinger)