Mindszenty bíboros bécsi éveit állítja fókuszába ez a kötet, két igen érdekes és sajátos szempontból. Amikor a hercegprímás 1971 őszén elhagyta Magyarországot és letelepedett az állandó lakhelyéül választott bécsi Pázmáneumban, hónapokon át áradtak hozzá a levelek, táviratok, melyek „szabad földre érkezése” alkalmából üdvözölték őt.

Immár egy demokratikus államban élt, mégis a maga mögött hagyott önkényuralom ide is utánanyúlt eszközeivel. Erről kaphatunk képet a könyv első felében található állambiztonsági jelentésekből: a bíboros teljes környezetét, szokásait, látogatóit a legapróbb részletekig feltérképezték, jelentéseket írtak róluk.

Mintegy ennek ellenpólusaként olvashatjuk a kötet második felében a bíboros bécsi prédikációinak gyűjteményét: vasárnapi homíliákat, ünnepi és gyászbeszédeket, melyek magyarságszeretetét, Istenbe vetett végtelen hitét és bizalmát tükrözik.