Sem az idősebb, sem a fiatalabb generációk tagjai nem tanulták meg, hogy lehetőségeik keretei között – saját maguk kötelesek gondoskodni életpályájukról. Paul Donders azon kevesek közé tartozik, akik megalapozott és érthető módon kínálnak valódi segítséget mindazoknak, akik hajlandók szembenézni önmagukkal, ugyanakkor elszántak arra, hogy elinduljanak és rajta maradjanak az önmenedzsment fájdalmas, s egyszersmind boldog útján.

(Dr. Tomka Ferenc)

Jó, ha azzal az eshetőséggel is számolunk, hogy a mi generációnknak talán a jelenlegi nyugdíjkorhatár elérése után is dolgoznia kell. Ezzel együtt a játékot, a nyaralást, a pihenést és a kikapcsolódást is valamiképpen be kell illesztenünk új munkamodellünkbe.
Hogy ezt miként oldjuk meg, és hogyan szakítunk idő a pihenésre is, az teljességgel ránk van bízva. Olykor rákényszerülünk a pihenésre, például egy-egy betegség utáni lábadozás alkalmával, általában azonban magunknak kell megszabnunk életünk menetrendjét. Előre el kell döntenünk, hogy mikor és hogyan fogunk kikapcsolódni és pihenni, mert ha ezt elmulasztjuk, felgyorsult társadalmunk olyan töméntelen mennyiségű feladatot zúdít a nyakunkba, hogy levegőhöz sem jutunk, s akár bele is betegedhetünk.

[…]

A kulcs a gyakoriság. A fenti pozitív hatások eléréséhez heti három-ötszöri alkalommal van szükség 20-30 perces edzésekre. Egészséges és kiegyensúlyozott mozgásformák egyebek mellett a következők: buszozás helyetti séta, kocogás, kerékpározás, úszás, lépcsőzés lift használata helyett, korcsolyázás és súlyzózás.
Mindennapjaink átszervezése. A rendszeres testmozgás mellett mindennapi szokásaink átalakítása is nagyon fontos: tegyünk egy hosszabb sétát, mielőtt hazamennénk, gyalogoljunk fel az emeletre ahelyett, hogy liftbe szállnánk, hanyagoljuk az autó használatát, s inkább sétáljunk vagy kerékpározzunk, tévénézés helyett pedig járjunk egyet a friss levegőn.

[…]

A mentorálás újrafelfedezése. A jövő alkalmazottjával szemben növekvő elvárás az élethosszig tartó tanulásra való hajlandóság. A vállalatok igyekeznek támogatni munkavállalóikat a fejlődésben, de a humánerőforrás-osztály sehol sem képes egyedül felvállalni ezt a feladatot. Részben a vezetőkre hárul a kötelezettség, hogy tegyenek alkalmazottaik fejlődéséért, s ennek eredményessége munkájuk értékelésének egyik fontos szempontja. Hogy egy alkalmazott mennyiben fejlődött, részint azon is lemérhető, hogy milyen gyakran vesz részt projektmunkában, és alkalmas-e nagyobb szaktudást igénylő feladatok ellátására vagy nagyobb felelősséggel járó vezető szerep betöltésére.