Az igazi öröm a családban nem felületes, és nem a tárgyaknak vagy a kellemes környezetnek köszönhető. Az igazi öröm az emberek közötti mélységes harmóniából fakad, amelyet a szívükben éreznek. Szívüket kitárva mutatják meg nekünk együttlétüknek és egymás kölcsönös támogatásának a szépségét életük útján. A felszabadult öröm magával ragadó érzésének az az alapja azonban Isten jelenléte a családban, az ő befogadásra kész, irgalmas, figyelmes szeretete mindenki iránt. Mindenek előtt pedig a türelmes szeretet.

A türelem isteni erény, amely arra tanít, hogy legyünk türelmes szeretettel egymás iránt a családban. Csak Isten tudja összhangba hozni a különbözőségeket. Ha Isten szeretete nincs jelen, elenyészik a harmónia, felszínre tör az önzés, és kialszik az öröm. Az a család azonban, amely a hit örömében él, továbbsugározza ezt az örömöt, a föld sójává, a világ világosságává válik, az egész társadalom kovászává.