Útmutató lányos apáknak

Hogyan találhat utat lánya szívéhez

Útmutató lányos apáknak

Szerző: Kevin Leman

Kategória: Család, házasság
ISBN szám: 978-963-28824-7-5
Kiadó: Harmat Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 240
Méret: 136x205 mm
Kötés: puhafedeles

3200 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Nincs is ennél nagyobb bók: „Olyan férjet szeretnék, amilyen te vagy, apa.”

„Belegondolt már abba, hogy apaként Ön teheti a legtöbbet azért, hogy a lánya sikerrel boldoguljon az életben? Hogy az önbecsülése, a döntései, a viselkedése, a jelleme, sőt még a leendő férjéről alkotott elképzelése is Öntől függ? Ha megszívleli az Útmutató lányos apáknak egyszerű tanácsait, épp olyan apává válhat, amilyenre a lánynak szüksége van” – ígéri Dr. Leman, aki pszichológusként és négyszeres lányos apaként már csak tudja! Tapasztalatai és meglátásai segítenek az apáknak, hogy jobban kiigazodjanak lányaik világában, és olyan hatással legyenek az életükre, amilyennel csak egy apa lehet a lányára.

Ez a könyv Önnek szól, ha tudni szeretné, hogyan
• igazodjon el a hajbavalók, a lelki gubancok és a női érzelmek forgatagában;
• nyújthat olyan biztonságot és érzelmi támaszt, amely lánya egész életét végigkíséri;
• érheti el, hogy a lánya hallgasson Önre;
• lengesse a békezászlót, mikor a család nőtagjai hajba kapnak;
• beszéljen a lányával arról, hogy mi jár a fiúk fejében;
• fékezze kritikus hajlamát;
• gondoskodhat arról, hogy lánya sikeres legyen a párkapcsolat terén.

Az egykéknek az elsőszülöttek minden pozitív és negatív jellemzőjéből tízszeresen kijut. Nagy törők, maximalisták és a végletekig kötelességtudók. Nyolc-kilenc éves korukra már kis felnőttek. Inkább a felnőttekhez kötődnek, mint a kortársaikhoz, és mindenkit leköröznek az életnek nevezett versenyfutásban. Nincs szükségük mások segítségére, hogy összeszedettek legyenek, hogy tervezzenek vagy ügyeljenek a dolgaikra.
Csakhogy ugyanaz, ami kiemelkedően sikeressé teszi őket a pályájukon, nagyon is árthat az emberi kapcsolataiknak. A precizitásuk, az alaposságuk és a maximalizmusuk visszaüthet, hacsak nem tanulják meg kordában tartani a saját elvárásaikat.

[…]

Mikor megszületett a lányuk, talán észrevette, hogy hitvese ösztönösen ráérez, mire van szüksége az újszülöttnek, és mit szeretne a kicsit a tudtukra adni. Ön hiába igyekezett megkülönböztetni az „éhes vagyok” sírást a „tele a pelus” bömböléstől, míg a neje pontosan tudta, melyik mit jelent. Ám éppen azért, mivel a mami ilyen mesterien ráérez lányuk óhajaira, hogy fogja megtanulni a leányzó, hogy miként fejezze ki hatékonyan az igényeit az anyukája nélkül? És itt lép be a képbe Ön. Amikor az apja foglalkozik a babával, a kicsi kénytelen megtanulni, hogyan kommunikáljon úgy, hogy mások is megértsék. Szóval, kedves apuka, az Ön látszólagos „hozzá nem értése” történetesen épp a lánya fejlődését szolgálja. Vagyis kimondottan jó, hogy Ön nem ugyanúgy bánik vele, mint a mamája!

[…]

Mindenki követ el hibát, és mindenkit megviselnek a változások. Néha arra van a lányának a legnagyobb szüksége, hogy egy kis lélegzethez jusson.
Úgy hívják ezt, hogy kegyelem. A lánya az iskolában felejti az egyik tankönyvét, Ön pedig visszafordul a kocsival, hogy megkeressék a könyvet. Minden alkalommal így tesz? Nem, hiszen felelősségérzetre szeretné nevelni a gyermekét, még ha ez néha fájdalmas is. De olykor szükség van rá, hogy elnéző legyen iránta, és nagyobb mozgásteret hagyjon neki. Emlékezzen csak azokra az esetekre, mikor kijött a sodrából, és olyasmit mondott a lányának, amit utóbb maga is megbánt, ő azonban megbocsátott. Na, ez a kegyelem – mikor olyasmit kapunk, amit nem érdemlünk meg. Hogyne számíthatna ő is ugyanerre, ha rossz napja volt, netán zsinórban több is?

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!