Ezt a kötetet, az év elején elhunyt Tarjányi Zoltán professzor tiszteletére és emlékére adják közre a szerzők, jelezvén, hogy az általa elgondolt és vezetett munka tovább folytatódik.

Ez a kötet az erkölcsteológia különböző területéről ad átfogó képet. Helyet kap benne a Szentírás erkölcsi üzenete (Jézus etikája, a kereszt teológiája, az özvegyek sorsa), a bioetika (az újszülött-gyógyászat etikai kérdései) a társadalometika sajátos témái (a munka kegyelme, az internet-etika) és a lelki élet kérdései (a tökéletességre törekvés, a lélek sötét éjszakájának erkölcsi hatásai, a szomorúság főbűne). A tanulmányok sokfélesége jelzi az erkölcsteológia gazdagságát és fontosságát. Ugyanakkor üzenetet hordoz a társadalom felé, hogy az etikával, erkölccsel való foglalkozás egy nemzet felemelkedésének feltétele.

Krisztus szeretetét utánozni és viszonozni az ember képtelen pusztán a saját erejéből. Csak egy kapott ajándék erejéből válik erre képessé. Miként az Úr Jézus Atyjától kapja a szeretetet, ugyanúgy ingyen közli ezt a maga részéről tanítványaival: Krisztus ajándéka az Ő Lelke, akinek első „gyümölcse” (vö. Gal 5,22) a szeretet: „Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott” (Róm 5,5). „ A Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8,2)

[…]

A test és a lélek mély egysége, teremtett és megváltott volta alapján minden erkölcsileg helytelen magatartás a személyes lét és a testi lét valóságát választja szét tagadva a „személyi minőséggel bíró test” alapigazságát. Amivel nem rendelkezünk, azt nem is használhatjuk korlátok nélkül. A biológiai lét énünk része – amely által képesek vagyunk kapcsolatba lépni másokkal –, így sajátos szimbolikus jelentéssel is bír, vagyis belső valónk élő ikonja. Az emberek közötti személyes kapcsolatok csúcspontja a házasság, amely teljességre, kölcsönösségre és kizárólagosságra törekszik.

[…]

Az Ószövetség további tanúsága szerint az emberi munka tiszteletet érdemlő tevékenység, mert ez biztosítja az ember számára a szükséges életfeltételeket, illetve lehetőséget ad a szegénység leküzdésére. Ugyanakkor mindig létezik vele kapcsolatosan a kísértés, hogy bálvánnyá váljon, kisajátítsa magának az emberi lét értelmét. „A munka lényeges dolog, de nem a munka, hanem Isten az élet forrása és az ember végcélja.”