Szerző: Anthony Bloom
Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-963-96708-9-1
Kiadó: Odigitria & JEL Kiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 146
Méret: 143x203 mm
Kötés: keménytáblás
1950 Ft
Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!
Anthony Bloom püspök (1914–2003) a XX. század egyik legnépszerűbb ortodox főpapja volt. Nemcsak ortodox körökben ismerték jól, hanem szinte az egész keresztény világban. Számos könyvet írt, amelyek Krisztus csodáit, példabeszédeit magyarázzák, illetve a keresztény lelki életbe nyújtanak bepillantást. Ez utóbbiak sorába tartozik a püspök egyik legismertebb műve, Az élő ima, amely rövid időn belül több kiadást is megért Angliában. Bloom sikerének a titka. hogy nagy tapasztalattal rendelkező, személyes lelki élményeit megosztó kortárs tanítóként szól az olvasóhoz. Nyelvezete egyszerű, világos, modern, tanítása mély és ősi keresztény hagyományra támaszkodik.
Az élő ima az Isten imádságban való kereséséhez segíti a kezdőt, feltárja előtte a Miatyánk szavainak a jelentőségét, megismerteti a kereszténység egyik legősibb imájával, a Jézus-imával, megvilágítja az elmélkedés és az ima közötti különbséget, szól a hívő ember számára sok gondot okozó viszonzatlan imáról, s végül letisztultabb formákhoz, az aszketikus imához és a csend imájához vezeti el az olvasót.
Az elmélkedésnek nem valamiféle tudományos gondolkodási gyakorlat a célja, nem csupán szellemi teljesítményre, valamiféle ragyogó gondolatmenetre törekszünk minden további következmény nélkül, hanem az Isten vezetése alatt megszülető és egyenesen az Isten felé irányított gondolatok sorára, amelynek el kell vezetnie bizonyos következtetések levonásához azzal kapcsolatban, hogy miképpen éljünk. Már a legelején fontos megértenünk: elmélkedésünk akkor hasznos, ha annak eredményeképpen képessé válunk arra, hogy pontosabban, konkrétabban kövessük az Evangéliumot.
[…]
Isten mindig valóságos, mindig önmaga, és ha szemtől szemben tudnánk vele állni, úgy, ahogy van, és fel tudnánk fogni az ő objektív valóságát, akkor minden jóval egyszerűbb lenne; ámde sikerül szubjektív módon elhomályosítanunk ezt az igazságot, ezt a valóságot, amellyel szemben állunk, és a valódi Istent halovány képmásával cseréljük föl, sőt, ami még rosszabb, egy olyan istennel, aki a róla alkotott egyoldalú és szegényes elképzelésünk miatt egészen valótlan.