A nyugati világ Szent Jeromos közvetítésével ismerte meg az egyiptomi anakhórétákat. a IV. század első harmadában monasztikus közösséget szervező kopt Pakhomioszt (290k–7346/7) és a nevéhez kapcsolódó „Angyali Regulát” (ismeretlen életrajzírója szerint a szent életű Pakhomiosznak egy angyal nyújtotta át a Regula szövegét). Az eredeti kopt szövegből készült görög fordítás Birodalom-szerte rendkívül gyorsan elterjedt. Szent Jeromos ezt a négy egységből álló szabálygyűjteményt ültette át görögből latinra.

A pakhomioszi regula a későbbi korokra is nagy hatással volt. Ez lett az alapja számos rendnek és kolostori közösségnek. Hatása felismerhető Szent Ágoston és Szent Benedek regulájában is.

A cellákban ne legyen semmi más, csak psiathium s amik még elő vannak írva: két lebitonarium (ami az egyiptomiaknál ujjatlan ruhafélét jelent), ebből az egyik legyen használt, amit alváskor vagy munkára használnak, aztán egy gyapjú felsőruha, két csuklyás köpeny, egy kecskebőr, amelynek melote a neve, egy gyapjú öv és saru és útitársnak egy kisebb bot.

[…]

CXVI. Amikor a lisztet vízzel vegyítik és (kovásztalan) tésztát készítenek, senki se beszéljen a másikhoz. Reggel pedig, amikor a kenyereket a deszkalapokon a kemencéhez viszik sütésre, hasonlóan tartsák meg a hallgatást, csak zsoltárokat énekeljenek vagy valamit a Szentírásból, míg csak munkájukat el nem végzik. Ha valamire szükségük van, ne beszéljenek, hanem adjanak valami jelet annak, aki el tudja nekik hozni, amire szükségük van.

[…]

CLII. A ház elöljárója vesse magát alá elmarasztalásnak és dorgálásnak, ha három napon belül nem jelenti az apátnak, hogy mi ment tönkre (veszett el) akár útközben, akár a mezőn vagy a monostorban; a meghatározott rend szerint tartson bűnbánatot. Ha pedig egy ember megszökik, és ezt három órán belül nem jelenti az apátnak, vádlottja lesz elvesztésének, hacsak ismét meg nem találja.