Frankl szerint a pszichoanalízis értelme egyfajta világi gyónás volt. Ehhez képest a logoterápia és egzisztenciaanalízis orvosi lelkigondozás. Ezzel a némiképp provokatívan ható kifejezéssel a szerző a logoterápia és egzisztenciaanalízis tágabb értelemben vett jelentőségére mutat rá. Az orvosi lelkigondozás minden gyónási tevékenységgel együtt járó feladat, amely előfeltételezi a segítő hivatású szakembernek a vigasznyújtásban és a világnézeti dolgokban való jártasságát.

A fentiek értelmében nem véletlen, hogy Frankl munkája a pszichoterápián kívül a lelkigondozás, a tanácsadás, a pedagógia és a szociális munka területeire is komoly hatást gyakorolt. Ezért bízunk abban, hogy az új magyar kiadás jelentős mértékben hozzájárul az értelemközpontú humanisztikus szemlélet itthoni elterjedéséhez és megerősödéséhez.

A szellemi személy az igazi szerelmi beállítódás tárgyaként az igazán szerető ember számára pótolhatatlan és kicserélhetetlen, hiszen egyszeri és egyedi. Ebből egyúttal az is adódik, hogy az igaz szerelem eleve magában hordozza időbeli tartósságát is. Hisz egy-egy testi állapot elmúlik, egy-egy lelkiállapot sem tartósabb; az a testi állapot is, amelyet a szexuális izgalom jelent, átmeneti, sőt, a szexuális vágy éppen saját kielégítése révén tűnik el, és a szerelmesnek hívott lelkiállapot sem szokott tartós lenni. Egy szellemi személy akaratlagos megragadásának szellemi aktusa azonban valamilyen módon magától is tartóssá válik: amennyiben ennek tartalma érvényes, akkor egyszer s mindenkorra érvényes. Így azáltal, hogy egy Te-re annak így-és-nem-másképp-létében tekint, az igazi szerelem megmenekül ama múlandóságtól, amely a testi szexualitás vagy a lelki erotika csupán átmeneti állapotaira nyomja rá bélyegét.

[…]

Egy évtizedek óta komoly hallási hallucinációkban szenvedő páciensnő folyton ijesztő hangokat hallott, amelyek állandóan a viselkedését gúnyolták. Egyszer valaki megkérdezte tőle, hogyhogy ennek ellenére ilyen jó hangulatban van, egyáltalán mit szól a hang-hallásához. Így felelt: „Éppen azon gondolkozom, hogy végeredményben ez a hang-hallás még mindig jobb, mint ha halláskárosult volnék”. Mennyi élni tudás és mekkora teljesítmény (a beállítódási értékek terén) rejlik egy egyszerű ember eme viszonyulásában a gyötrő skizofrén tünet meghatározta a sorshoz! Nem a lelki betegséggel szembeni szellemi szabadság egy darabkáját hordozza-e páciensnőnknek ez az amúgy kissé bizarr, de végtelenül bölcs megjegyzése?