„Mivel évtizedek óta alig van nap, hogy két-három ember ki ne öntené előttem a szívét – ezt kaptam feladatul Gazdámtól -, úgyszólván ömlesztve jön elém a valós élet. Olyan igemagyarázatokat adok közre, amelyekben az élet felől indultam az Ige felé.” – vallotta könyvérő Gyökössy Endre.

És valóban: a kötet utat mutat mindenki számára, miként lehet a külső vihar ellenére belső emberségünkben békességet nyerni, a zivatarok utáni pocsolyában is meglátni a kék égen felragyogó napot.

Megtudhatjuk belőle:
• mi a titka a jó nap-kezdeteknek;
• hogyan védekezzünk a „lelki elmeszesedés” ellen;
• miként őrizhetjük meg a derűt, a vidámságot és a szellemi frissességet idős napjainkra is;
• és még sok egyéb „titkot”, amelyet a Lélek súg meg nekünk – a lelkünkről…

Tehát:
Munkaviszonyban vagyok-e, vagy munkaiszonyban élek?

Ha be merem vallani, hogy igen, elég gyakran munkaiszonyom van, egyre inkább a „vonszolósok” szektájához kezdek tartozni, s minden hétfő reggelhez külön lelki erőre van szükségem: megvizsgáltam-e már valaha, hogy a munka fáraszt-e vagy a munkatársaimhoz való viszonyom, s ez teszi iszonnyá még a munkára való gondolásomat is?

Ha ez a helyzet – s legtöbbször ez –, megtettem-e mindent, ahogy az apostol ajánlja, hogy belül békességben éljek és dolgozzam?

Kész vagyok-e végiggondolni – Isten előtt –, hogy éppen az a munkatársam (főnököm vagy beosztottam) az a bizonyos felebarát, akiről Jézus elmondta az irgalmas samaritánus példázatát, amit így fejez be: Ezt cselekedd, és élsz! Azaz, hogy élet legyen a munkahelyemen eltöltött nyolc-kilenc óra is, ne vonszolódás. És élet legyen a munkatársamé is, és a munka a munkám.

Kész vagyok-e végiggondolni, hogy Jézus nemcsak a vasárnapok ura akar lenni, hanem a hétköznapoké-is? Munkámban, sőt a munkatársaimmal való viszonyomban is jelent akar lenni?

Gondoltam-e már arra, hogy bármilyen szerény vagy szürke a szerepem a munkahelyemen, a legkisebb csavarnak is jelentősége van a gépezetben? A legszerényebb hangszer néhány üteme is bent van a partitúrában, amely nélkül nem lehet egész a legtökéletesebb szimfónia sem? Hiszen Jézusnak is voltak olyan tanítványai, akiknek éppen csak a nevét tudjuk. Vagy például ki engedte le Pál apostolt a damaszkuszi várfalon egy kosárban, amikor üldözték? Nem tudjuk. Pedig néhány percig a kereszténység jövőjét tartotta a kezében, míg a kötelet fogja.