Kezdjük újra!
Remény a külön élőknek
Szerző: Gary Chapman
Kategória: Család, házasság
ISBN szám: 978-963-28800-2-0
Kiadó: Harmat Kiadó
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 160
Méret: 141x198 mm
Kötés: puhafedeles
2200 Ft
Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!
Chapman doktor házasságmentő könyvéből reményt és bátorítást meríthetnek a válás határáig jutott különélő házastársak. Érdemes a békülésre törekedni, mert az elromlott kapcsolat még rendbe hozható.
A házassági tanácsadás elismert szakértője tapasztalatai és keresztény hite alapján vallja, hogy a különélés ideje olyan válsághelyzet, amely magában hordozza a házasság helyreállításának és újjáéledésének lehetőségét. Bemutatja, hogyan használhatjuk ezt az átmeneti időszakot arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat, mit tehetünk saját személyiségünk fejlődése és lelki növekedésünk érdekében, miképpen javíthatunk kommunikációs szokásainkon, és hogyan helyezhetjük új alapokra a társunkkal való kapcsolatunkat.
„Sok hasznos könyvet írtak már a válásról, ám ezek közül egyik sem foglalkozik a házasfeleknek a válás megelőző különélési időszakban zajló küzdelmével. Tévedés azt feltételeznünk, hogy a különélés minden esetben váláshoz vezet. Az átmeneti eltávolodás jó eséllyel eredményezheti a házasság helyreállását és gazdagodását is. A házastársakon múlik, hogy a különélés ne a kapcsolat vége, hanem megújulásának kezdete legyen” – biztatja olvasóit a szerző.
Igaz, hogy fontosak vagyunk Isten szemében, de nem fontosabbak, mint mások, beleértve saját házastársunkat is. Lehet, hogy valaki jogosan tartja magát értelmesebbnek másoknál, ám az értelem is Isten ajándéka, amelyért hálát kell adnunk. ha pedig valaki sikeres embernek tartja magát, ossza meg másokkal is sikerének titkát, és győződjön meg arról, hogy Jézus szava igaz: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Apostolok cselekedetei 20,35).
[…]
Az esküvő után előbb-utóbb kiderül, hogy házastársunk nem mindig a mi boldogságunkat tartja szem előtt. Néha figyelmen kívül hagyja a szükségleteinket, sőt egyre inkább a saját céljai érdekében kezdi használni az időnket, energiánkat és erőforrásainkat. Ezt látva becsapottnak érezzük magunkat, vagy éppenséggel megköveteljük házastársunktól, hogy megadjon mindent, ami meggyőződésünk szerint megillet bennünket, különben magára vessen, ha otthagyjuk, és máshol keressük a boldogságot.
[…]
Az egyedüllét sokak számára alkalom lehet tanulmányaik elkezdésére vagy folytatására az addig mellékesnek tekintett, ám vágyott hivatásra való felkészülés céljából. Ismerek egy asszonyt, aki a különélés ideje alatt, harmincöt évesen iratkozott be egy helyi főiskolára, majd a felsőfokú végzettséggel megtoldott titkárnői képesítésével megtalálta élete hivatását. A tudat, hogy egy olyan nemzetközileg elismert cég munkaközösségéhez tartozik, amely jelentős mértékben befolyásolja a világ alakulását, kigyógyította a társadalmi mellőzöttség érzéséből.