Régebben úgy beszéltek a zarándoklatokról, mint „kis halálról”, mert megvolt az esélye, hogy a zarándok nem tér vissza. Egy kicsit én is „meg akartam halni önmagam számára”, imádkozni akartam a barátaimért, jótevőimért és azokért, akiket megbántottam.

Frantíŝek Lízna SJ 2004 áprilisában indult el Santiago de Compostelába, és augusztusban érkezett meg. Ez a kis könyv a 3000 kilométernyi gyaloglás közben minden nap gondosan vezetett útinaplója. A számos hasonló témájú könyv közül leginkább szikár egyszerűségével tűnik ki. Teológiai elmélkedésekkel vagy belső vívódások lejegyzésével Lízna sehol sem terheli olvasóit. Megkapó a szöveg puritánsága, néhol a humor határán mozgó hétköznapisága. Ez az út átimádkozott út, de egyben olyan út is, ahol Szűz Máriához, a köztársasági elnökért vagy egy elítélt gyilkosért imádkozni és épp oly természetes, mint azért fohászkodni, hogy az éjjeli szálláson senkit ne zavarjunk horkolásunkkal.