Családunk arcéle

Szerző: P. Elmar Busse

Kategória: Család, házasság
ISBN szám: 963-86371-5-3
Kiadó: Családakadémia Kiadó
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 48
Méret: 105x175 mm
Kötés: puhafedeles

550 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Pillantás az életbe, a Bibliába, önmagunkra, Schönstatt alapítójára. Cél: Erősíteni a családot. „Alázatos keresztény öntudattal hitelesen akarunk élni a keresztény értékek szerint, melyet tovább is akarunk adni gyermekeinknek...”

A személyiség fejlődésben van két olyan korszak, amikor a természet mintegy besegít, hogy erős személyiségek növekedhessenek: először a dackorszak, majd a kamaszkor. A megzavart harmónia miatt mind a szülő, mind a gyermek nagyon fárasztónak érzi mindkét időszakot. Mindkét fejlődési korszakban a természet az „én”-t törekszik kihangsúlyozni. A dackorszakban a kisgyermek felfedezi, hogy nem alkot az anyjával oszthatatlan egységet, hanem van saját akarata. Felfedezi az „én” és a „nem” szavakat. Kezdetben a gyermek önmagáról is harmadik személyben beszél: „Hanna éhes.” „Fülöp szomjas.” És elvárja, hogy a mindenható szülők teljesítsék a kinyilvánított igényeket. Valami megrészegítő lehet abban, amikor a gyermek felfedezi saját akaratát. Nem csoda, hogy ezt az új erőt a szülői akarattal szemben akarja megélni és kipróbálni. Ha nem tapasztal ellenállást, akkor ez az új energia ellobban a semmibe. Ha erőszakkal meggátolják a megnyilvánulását, széttörik a személyiség. De ha érzi az ellenállást, megtanulja kormányozni, mederben tartani ezt az erőt. Gyakran játszottam gyerekekkel az „Igen-Nem!” játékot. Alkalmat könnyen talál az ember, hogy a gyerekeknek ellentmondjon. És akkor kezdődik: „Nem!” – „Igen!”, minden hangfekvésben és hangerővel: könyörögve, hízelegve, követelőn, részvéttel. És közbevetve egy-egy mosoly, hogy világos maradjon: ez csak egy játék. De komolyan is kell venni! A gyermeknek észlelnie kell a szülők következetességét, hogy vannak korlátok és tilalmak, függetlenül attól, hogy ez most tetszik-e neki vagy sem.

[…]

A nagyobb családban csoportok is kialakulhatnak, bizonyos szorosabb kapcsolatok egyes testvérek között; továbbá a közeledés és távolodás állandóan változó játéka is jelent van. Mellesleg megjegyezve így állandóan tréningben vannak az együttélést illetően:

  • osztozás és saját kincsek védelme;
  • érvényesülés és kompromisszumok;
  • veszekedés és kibékülés;
  • részesedés a kisebbekért való felelősségben és segítségkérés a nagyobbaktól;
  • adok és veszek;
  • megnyílás és titkok őrzése;
  • ígéretek megtartása és egymásra hagyatkozás;
  • empátia és vigasztalódás;
  • versengés és együttműködés;
  • saját tehetség kibontakoztatása és öröm a másik sikere felett;
  • veszteségek és nyereségek.

Egyszerűen a kapcsolatok gazdagsága által létrejön egy sokrétű edzőpálya, ahol a pszichológusok és szociológusok szavával élve szociális kompetenciára tesznek szert a családtagok.

Ismerjük ezt más képességek kapcsán: Amit nem gyakorolunk, az már nem megy olyan jól. Egy zenész mondta: Ha egy napot nem gyakorlok, megérzem a játékomon; ha egy hét szünetet tartok, észreveszi a karmester; ha egy hónapot kihagyok, észreveszi a közönség. Hasonlókat hallunk sportolóktól is, amikor az erőnlétükről van szó.

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

 

Mit vettek még, akik ezt vették?