A szentmise keresztény életünk középpontja. Gondolataink az oltár körül forognak. Ott ajándékozza magát oda Jézus újra és újra az Égi Atyának. Ez személyesen érint meg minket. Életünknek egyetlen igazi értelme van: utunk hazavezet minket az Atyához. Hétköznapi életünk is a Jóistenhez igazodik. Mivel Krisztus a szívünkben él, magunkkal visszük Őt. Ő maga imádkozik bennünk, lelke betölt minket. Krisztusban fedezzük fel testvérünkként a másik embert. Krisztusban fedezzük fel magunkat újra és újra házastársként, házaspárként, családként, kisközösségként, akik Krisztussal és Krisztusban az Atya körül forgunk. A szentmise keresztény életünk középpontja. Elhatároztuk, hogy ebből a középpontból fogunk élni. Ezért szeretnénk mélyebben betekintést nyerni a szentmise titkába, hogy egyre jobban tudjuk élni létünk igazi középpontjából.

Itt felmerül azonban egy nehézség. Hétköznapi életünk más pályákon vezet, mint egy liturgikus ünnep. A szentmisében énekekkel és imákkal találkozunk, melyek atmoszférát teremtenek. Ha a szentmise jól felépített, átengedjük magunkat az atmoszféra, a hangulat sodrásának. Hogy valóban gyümölcsöző legyen a szentmise, a mise folyamatát bele kell építenünk a hétköznapi életünkbe. A napi szentmisének életmisévé kell válnia, mondja atyánk és alapítónk, Kentenich atya.

Hétköznapi életünk és a szentmise történéseinek kapcsolatáról van szó. Egész keresztény életünk középpontja, a szent Eucharisztia ünnepe, szoros kapcsolatban áll további szentségi életünkkel. Az Eucharisztia és a házasság szentségének közös vonása, lényege: a tökéletes, kölcsönös odaajándékozás. Jézus Krisztus a Golgotán odaajándékozta magát az emberiségért az Atyának. Mi a házasságban ajándékozzuk magunkat egymásnak. A kenyér a tökéletes odaadás jele. Házasságunk önmaga is jelképpé lesz, hogy hírül adja a világnak: így ajándékozom magam nektek, így ajándékozom magam értetek a Mennyei Atyámnak. Ha kapcsolatot keresünk a szentmisével, közösségünk egyre élettelibbé és mélyebbé válik. Döntő kérdés: számunkra az egymás iránti kölcsönös szeretet forrása-e a szentmise?

Isten azon keresztül szól hozzánk, ami megérint minket, ami felkelti érdeklődésünket. Ha figyelünk arra, mi érinti meg a társunkat, róla magáról is sokat megtudhatunk. Lehet, hogy az Úristen ezáltal is szólni akar hozzánk. Házastársunk szíve Isten mondanivalója felismerésének egyik forrása. Amennyiben házastársunk tudomásunkra hossza, hogy mi az, ami a szent szövegekben tetszik, vagy ami belsőleg megérintette, akkor egyben meg is tartja a Szentírásról szóló első prédikációt.

A prédikációt nem ismerhetjük meg előre, de utólag együtt ízlelgethetjük. Tehát odafigyelünk a szentbeszédre, persze ugyanazzal az alapbeállítottsággal: mi az, ami nekem szól, mi érintette meg a bensőmet, hol akar nekem valamit mondani a Jóisten.

Ha így hallgatjuk a prédikációt, akkor készek leszünk olyasvalamit is elfogadni a pap tolmácsolásában, ami számunkra nem kellemes. Otthon aztán kicserélhetjük gondolatainkat a szentbeszédről, átgondolhatjuk: mi a teendő?

[…]

A házastársi közösségnek különleges karaktere van. Egészen egymásért létezhetünk. Testi mivoltunkban is a tökéletes egymásnak ajándékozás élményét élhetjük meg. A házasságban történő egyesülés tökéletes kétoldalú egymásnak ajándékozás és elfogadás. Tudatosul bennünk: egymáshoz tartozunk, teljesen egymáséi vagyunk,

Az emberi közösség a lelki egymásban létezés akkor válik igazán széppé, amikor ez a másik szolgálatában nyilvánul meg: egymásban és egymásért élni! A házasság keretein belül történő találkozás olyan önzetlen egyesülés, melynek célja, lényege a gyermek. A házaspár nagyobb cél szolgálatában áll. Életet akarnak ajándékozni. A kölcsönös szeretet az alapja, kútforrása gyermekeink életének. A kommunio, a közösség mindig tágabb, mint azok köre, akiket közvetlenül érint. A szentmise az egész egyházközség ünnepe, nemcsak az éppen jelenlévőké.