Az Atya évében kilenc hét Kentenich atyával. Imakilenced.

Vizsgáljuk meg, mi az, ami jót tesz nekünk, ami jó közérzetet okoz. A modern világ számtalan lehetőséget kínál, hogy a kellemetlen dolgokat elkerüljük. A mi agyoncivilizált országunkban télen nem kell fáznunk, éhség vagy szomjúság aligha kínoz. Időközben azonban az a kultúra, ami számunkra egy valamelyest kellemes állapotot teremtett, a jólét kultúrájává vált. Hajunk arra, hogy a kellemetlen dolgokat elkerüljük, amikor csak lehetséges. Kényelmesek vagyunk, az ösztöneinket érő legcsekélyebb feszültséget sem viseljük el: Ha éhesek vagyunk, eszünk, mindegy, milyen napszak van éppen. A tévé és a video segítségével biztosítjuk a kívánságunknak megfelelő szórakozást, érzéki ingerekkel töltődünk fel, és mindig új utakat fedezünk fel, hogy életünket még kellemesebbé tegyük. Eközben pedig elveszítünk egy alapvető érzéket: a lassú fejlődés iránti érzékünket, mely személyiségünk lényeges területein megy végbe. A sportban a kemény edzés csak lassan hozza meg a sikert, de végül is, ha a teljesítőképesség megfelelően nő, az edzés fáradságáért járó jutalom igen nagy lesz. Egy élethosszig tartó betegség az adott pillanatban nagyon sok kellemetlenséggel jár. Ha azonban mégis sikerül a betegséggel, akár a teljes bénulással megbarátkozni, az ösztönzést jelenthez egy új és értelmes élet kialakítására. Szenvedünk attól, hogy ezt vagy azt nem tudjuk megtenni, egész egyszerűen azért, mert nem vagyunk elég tehetségesek. Amikor azonban megbarátkozunk a korlátainkkal, hirtelen felfedezzük, hogy ezeken a határokon belül számtalan lehetőség kínálkozik az értelemmel teli életre.