A trilógia 3. kötetében (1. kötet: A Tiltott Ajtó; 2. kötet: A Bölcsesség Mestere) folytatódnak Lyn és Greg kalandjai a zöld sárkányok birodalmában. A befejező történetben végül minden titok feltárul, amelyről úgy tűnt, hogy örök kérdés marad. Miközben a fiatalok izgalmas kalandokon mennek keresztül, néha észrevétlenül, máskor nyilvánvalóan próbatételeken esnek át, melyek során emberi kitartásuk, áldozatkészségük és küzdőképességük mérettetik meg.

A fantáziavilágban átélt eseményekben szimbolikusan bontakoznak ki az Olvasók előtt a valódi keresztény élet küzdelmei és maradandó értékei, amelyekért érdemes minden áldozatot meghozni.

– Szeretnéd, hogy veled maradjak? – kérdezte olyan jókedvűen, amennyire csak tellett tőle.
– Ha amiatt aggódsz, hogy megfelelően gondoskodnak-e rólam, ne izgasd magad – válaszolta Alan mosolyogva. – Figyelj!
Felült az ágyban. Erre a sárkányhölgy feje azonnal Alan válla fölé emelkedett és gyengéden újra lenyomta a fiút.
– Most, kedvesem, feküdj nyugodtan, ezt rendelte el a gyógyítód.
Testét Alan és az ikrek közé csúsztatta, majd gyengéden kitessékelte Greget és Lynt.
– Aludni kell, majd finom, tápláló levest ennie.
A sárkányhölgy teljesen úgy beszélt, mint saját édesanyjuk. Lyn elnevette magát és nagyon megkönnyebbült. Ennek ellenére visszaszaladt oda, ahol a Mester feküdt, csendesen szemlélve a vidék felett a tenger és a Kék Utat – ahogy órákig szokta tenni egy-egy alkalommal.

[…]

– Gyere Garan! Repülj velem át a határon!
Garan csatlakozott hozzájuk. Alacsonyan repültek a fák között, hogy ne vegyék észre őket a határőrök. Amikor a sötét sárkányok földjére értek, kicsit magasabbra emelkedtek, de még mindig épp csak a fák lombja fölé. Néha annyira közel voltak, hogy az ágak Greg lábait érintették, s egyszer csak, amikor a Dathir lebukott két facsúcs közé, egy visszacsapódó ág majdnem elsöpörte a fiút.
– Nézz magad elé! – süvöltötte.– Majdnem leestem!
– Maradj csendben! – pirított rá Dathir. – Most visszafordulunk. Sosem kellett volna elhoznom téged!
Egy lassú, széles kanyart tett, még mindig szinte súrolva a fák tetejét.