Hans Joas a globális világ összefüggésében jelentkező vallási folyamatokat és a kereszténység várható jövőbeli fejlődését vizsgálja könyvében. Bírálja azt a vélekedést, hogy a modernizálódás szükségképpen együtt jár a szekularizálódással, vagyis a vallás kivonulásával a nyilvánosság színtereiről. Konkrét szociológiai tények segítségével mutatja be, hogy ez az állítás megalapozatlan és egyoldalú. Másrészt viszont arra mutat rá, hogy az emberi erkölcsösségnek nem csak vallási gyökerű motivációi vannak, vagyis a vallás visszaszorulása nem egyenértékű az erkölcs visszaszorulásával. A kereszténység helyzetének megítéléséhez azt a tényt választja alapul, hogy a modern társadalmakban megnőtt a választási lehetőségek száma, s ezzel együtt a hit melletti döntés is csupán az egyik formája az egyéni élet megszervezésének.

Részletesen elemzi a szekularizálódás folyamatát, a modernizálódásról alkotott különböző felfogásokat, vizsgálja a vallás nyilvános szerepének alakulását, a vallás és erőszak viszonyát, s felvázolja, hogy az ezredforduló után kibontakozó tudományos és társadalmi folyamatok tükrében a keresztény egyházaknak hogyan lehetne megszervezniük életüket. Árnyalt és kritikus elemzései olyan gondolkodókat is megszólaltatnak, akik eddig kevésbé ismertek Magyarországon.