Rowan Williams volt Canterbury érsek korunk egyik legjelentősebb anglikán teológusa, aki hivatali ideje alatt üdítően új módon értelmezte a vallás közéleti szerepét.

Ebben a könyvében a szerző olyan fontos témákkal foglalkozik, mint a gazdaság, a környezetvédelem, a többvallású társadalom, a vallás helye a kormányzásban, vagy az emberi jogok és a szekularizmus. A hit szerepe a mai világban már Williams hivatali ideje után jelent meg, s benne a fenti témákkal kapcsolatos nézeteit fejti ki világosan, meggyőzően, elcsépelt szólamok és közhelyek nélkül. A szerző igyekszik megtalálni a kapcsolódási pontokat a sürgető közéleti problémák és a teremtésről, megváltásról vallott hit között, hiszen ez a keresztények gondolkodásának kiindulópontja, bármilyen témáról is legyen szó.

Williams bátran és érzékletesen tárja elénk a vallásról és a társadalmi rendről alkotott elképzeléseit. „A keresztény vallás nem homályos filozofálás, hanem szüntelen kihívás, hogy újragondoljuk az emberekkel és az emberi sorssal kapcsolatos elképzeléseinket.”

Ehhez kapcsolódik az „európaiság” egy másik jellemzője: az a feltevés, hogy a szabadság mint az alternatívák közötti választás abszolút szabadsága feltétlenül jó. Ha a cél a környezet maximális kontrollálása, akkor biztosítanunk kell, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen arra, hogy a lehetőségek tárházából kiválassza mindazt, amit az e világi élet kínál. Lealacsonyító és embertelen, ha megvonják tőlünk a választás jogát; az ideális állampolgár az, aki átlátja az alternatív lehetőségeket, tisztában van azzal, hogy milyen úton-módon valósíthatja meg őket, és világosan meghatározott eszközei vannak az elérésükre. És ehhez kapcsolódik a harmadik európai jellegzetessége: a demokrácia. Ha egyetlen egyénnek vagy csoportnak sincs joga meghatározni mások lehetőségeit, akkor a társadalmi életnek az emberek preferenciáit tisztázó, lehető legszélesebb körű konzultációkon kell alapulnia, és fenn kell tartani a lehetőséget azok leváltására, akik a törvényeket és a politikai döntéseket hozzák, amennyiben változásra van szükség. Noha máig is vannak Európában monarchiák, az „uralkodáshoz való jog” fogalma nyomtalanul eltűnt.

[…]

Nem tudok gyors megoldást az erőforrások kétségtelenül égető problémájára. És őszintén szólva senki sem tud, függetlenül attól, hogy a jövőben nőni fog-e a motiváció a mindenkit megillető kezelés és a színvonalas gondozás megteremtésére, aminek azonban a pénzügyi következményeivel is szembe kell nézni, mind az állami, mind a magánszférában. Az alapvető kérdés az, hogy úgy tekintjük-e ezt a kiadást, mint ami az emberi méltóság érdekében történik, és fontos számunkra, vagy legfeljebb úgy, mint kellemetlen és meglehetősen értelmetlen kötelességet. Az eddigiekben vázolt gondolatokkal az volt a célom, hogy rámutassak: az időskor tiszteletet érdemel egy olyan társadalomban, amely komolyan vesz két dolgot: egyrészt hogy mindannyiunknak feladata, hogy nyugodtan elmondhassuk a történetünket, és ezáltal értelmezzük a saját életünket; másrészt hogy az élet értéke alapvetően nem attól függ, hogy mennyit termelünk és mennyit fogyasztunk.