A világ végéről, vagy keresztény megfogalmazással élve, Krisztus második eljöveteléről az elmúlt évtizedekben számos könyv látott napvilágot, s a szenzáció és a félelemkeltés megannyi kísérletének lehettünk tanúi.

Nagymihályi Géza az öt okos és öt balga szűz példabeszédére akart utalni, amikor a végső időkre teológiai és művészettörténeti szempontból tekintő tanulmánykötetének a Kiáltás éjfélkor címet adta.

Az első fejezet az Újszövetség tanítására, elsősorban a krisztusi kinyilatkoztatásra hivatkozik, a második sorra veszi az Egyház hivatalos tanítását, az egyetemes zsinatok határozatait, a pápai megnyilatkozásokat s a dogmatika eszkatológiai tételeit. A harmadik részben a legtekintélyesebb egyházatyák tanításait elemzi, majd arra való tekintettel, hogy a keresztény Kelet liturgikus himnuszai és más szövegei a patrisztikus irodalom részét képezik, idézi a legfontosabb forrásokat.

Az első keresztény évezred konkrét hitvallására gyakran reagálnak a modern gondolkodók és teológusok; őket idézi a következő fejezetben, végezetül a szakrális építészet és képzőművészet üzenetének elemzése zárja a kötetet. Az építészet ad teret és felületet a képzőművészet különböző műfajai számára, ezért a szerző a mozaikok és freskók eszkatologikus üzeneteit részletesen elemzi, miközben a keresztény műalkotások mellett az iszlám és zsidó hagyományból is merít.