A regény, mely sokak szerint a szerző életművének legkiemelkedőbb alkotása, Szent Gellért püspök elképzelt önéletírása. A velencei születésű bencés szerzetest, aki eredetileg a Giorgio Segredo nevet viselte, szinte a véletlen sodorta Magyarföldre. Tudós, szentéletű remeteként hét évet töltött Bakonybélben, miközben megújította a bencés rendet, s közben menedéket adott a hívő és cselekvő keresztények sokaságának.

Talán egész életét a vadonban töltötte volna, ha Szent István király nem figyel fel rá, és nem választja ki fia, Imre herceg nevelőjéül. A szerző biztos történelem-ismerettel és remek megjelenítő erővel állítja elénk az országalapítás korát, a nyugati keresztény és az ősmagyar gondolkodásmód szembenállását, melynek végül Gellért, aki akkor már csanádi püspök, a Vata-féle pogánylázadás idején áldozatul esik: testét a Kelen-hegyről kocsiján a mélybe taszítják.