A Biblia tele van mindazzal, ami a gyerekek életét át- meg átszövi: ünnepekkel és családi összejövetelekkel, tanulással és versengéssel, örökre szóló barátságokkal és csalódásokkal, példaképül szolgáló szuperhősökkel, mély gyermeki hittel, csodával.

Az óvodáskortól tizenkét éves korig ajánlható Beszélgető Biblia segítségül hívja a gyermekeket, kérdéseket tesz fel, beszélgetésre szólít. Ki a világ legerősebb embere? Mit tennél, ha te lennél a király? Milyen képességeket választanál a számítógépes karakterednek? Ehhez hasonló kérdések vezetik be az új megvilágításba helyezett bibliai történeteket, Kőszeghy Csilla ihletett rajzai pedig a hit derűjét közvetítik.

De Ezékiásnak szüksége volt valami megerősítésre.
– Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az Úr? Honnan tudjam, hogy igaz, amit mondasz?
– Jól van, kapsz jelet az Úrtól – válaszolta Ézsaiás. – Előremenjen az árnyék tíz fokkal a napórán, vagy inkább visszafelé?
Akkoriban napórák mutatták az időt. Az óralapon árnyék haladt fokról fokra, abból látták, mennyi az idő. Sosem késett, sosem sietett, mert a Nap működtette. A Napot meg Isten.
– Könnyebb az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia – töprengett a király. – Menjen az árnyék inkább visszafelé tíz fokkal!
És ment. Ézsaiás az Úrhoz kiáltott, az árnyék pedig szép lassan visszakúszott a napórán.
– Hurrá! Éljen! Tényleg élni fogok! – ujjongott Ezékiás. Még az ágyból is felugrott. Mert mindegy, hogy valaki király vagy koldus. A gyógyulásnak mindenki egyformán örül.
Persze a csodának híre ment azonnal. Jöttek is látogatóba sorban a küldöttségek. Elküldte követeit a babilóniai király is, aki hadban állt az asszírokkal. Ezékiás úgy megörült a babilóniai követeknek, hogy megmutatta nekik egész kincstárát és fegyvertárát. Mindenét, amije csak volt.

[…]

 „Megyek és megkeresem Jézust – gondolta ekkor Jairus. – Ő már annyi embert meggyógyított. Hátha tud segíteni az én kislányomon is.”
Azon nyomban fogta a köpenyét, és elindult. Amikor rátalált Jézusra, alig tudott hozzáférni, olyan sokan álltak körülötte. De Jairus nem törődött a tömeggel. Átfúrta magát az emberek között. Jézus lába elé borult, és könyörögve kérte:
– Kislányom a halálán van. Jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon!
Jézus elindult Jairusszal, de a tömegben megérintette egy beteg asszony. Jézus érezte, hogy erő árad ki belőle. Meggyógyította vele az asszonyt. Újra indulni akart, amikor a hírvivő érkezett Jairus házától. Rossz hírt hozott.
– Ne fáraszd a Mestert! A kislányod meghalt, Jairus.
Jézus is hallotta a hírt, de nyugtatóan tette az apa vállára a kezét.
– Ne félj, csak higgy! – mondta.
Jairus tágra nyílt szemmel nézett. És hitt. Mást nem is tehetett. Jobban szerette a lányát önmagánál. A hírhozó biztosan téved. Valamit félreértett. Ha Jézus mondja, akkor biztos van még remény.
De mire hazaértek, a kislány bizony már fel volt ravatalozva. Jajgatva siratták a siratóasszonyok.
– Mit lármáztok itt? – szólt rájuk Jézus. – A kislány nem halt meg, csak alszik.
– Alszik? – kérdezték gúnyosan a siratóasszonyok. – Talán azért hívtak minket, hogy altatót énekeljünk neki?
Jézus nem sokat törődött velük. Kiküldött minden siránkozót a házból, és bement a szobába, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kezét, és ezt mondta neki:
– Talitha kúmi!
Ne gondold, hogy ez valami varázsige. Azt jelenti arámi nyelven, amin Jézus is beszélt: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!”
A kislány azonnal felkelt, és járkált. A szülők nem akartak hinni a szemüknek. Odáig voltak az örömtől. Szívük szerint az egész világnak elújságolták volna, hogy Jézus visszahozta a halálból a gyermeküket. Jézus azonban szigorúan megparancsolta nekik, hogy senki meg ne tudja, mi történt. Inkább adjanak enni a kislánynak. Jairus felesége pedig futott, hogy minél hamarabb elkészítse leánya kedvenc ételét.