A lectio divina szent olvasást jelent, a Szentírás olvasását, amelynek sohasem érünk a végére. A lectio divina gyakorlásáról fontos megjegyezni, hogy sohasem számított a monasztikus élet kiváltságának. Hozzátartozik a kereszténységhez, sőt az egész emberiséghez.

Garcia M. Colonbás (1920-2009) a spanyolországi Montserrat bencés szerzetese. Számos tanulmányával segítette elő a monasztikus mozgalom megismerését. Spanyol nyelven publikálta és kommentálta Szent Benedek Reguláját, kilenc kötetben tette közzé a bencés hagyomány történetét.

Minden bibliaolvasó személyes és egyedi isteni üzenetben részesül. A személyes üzenet az emberiség egészéhez szóló üzenet része. Szent Gergely írt erről. Isten, mondja Nagy Szent Gergely, minden elmondott nekünk. Egyszer szólt, s ez elegendő. Nem kell más kinyilatkoztatásra várni. „Isten a szívünket szólítja meg a vele való személyes találkozás során, hiszen megtalálta a módját, hogy gyógyír lehessen gondjainkra. Ez a mód maga a Szentírás, s ha ismerjük a keresés módját, választ kapunk minden egyes kétségünkre… Például ha testi vagy lelki szenvedés gyötör minket, megkönnyebbülést jelent számunkra, ha megismerhetjük az ő rejtett szándékait. Mivel nem kapunk külön magyarázatot minden egyes megpróbáltatásunkra, a Szentíráshoz fordulunk. S mint Pál, aki a testi gyengeség terhét viselte, azt a választ kapjuk: „»Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.« (2 Kor 12,9) Isten minden összegyűjtött a Szentírásban, ami megeshet velünk, és az előttünk élők próbatételeit állította példának elénk.” Csodálatra méltó tanítás Isten Igéjének időszerűségéről.

[…]

Minél jobban megtisztul a bensőnk, minél előbbre jutunk a Szentírás buzgó és alázatos olvasásában, annál inkább megújul a lelkünk: „miközben ezzel az elmélyüléssel lelkünk egyre inkább növekszik, ugyanakkor a Szentírás arculata is kezd megújhodni előttünk. Előhaladásunkkal együtt nő annak szépsége is, ahogy a mélyebb megértés áhítata feltárja előttünk. A Szentírás szépsége ugyanis alkalmazkodik az emberi értelem befogadóképességéhez.” Ezért: „A testi ember előtt földiesnek, a lelki előtt azonban isteninek mutatkozik: úgyhogy amit azelőtt sűrű köd látszott borítani, az most megfoghatatlanul tökéletesnek tűnik fel előttünk, és ragyogása szinte elviselhetetlen.”

A szentek életéről író szerzők figyeltek fel arra, hogy gyakran van összefüggés a lelki megtisztulás és Isten szent iratokban található Igéjének jobb megértése között. Példaként idézzük Szent Dositeust, aki „tisztaságának köszönhetően érteni kezdte a Szentírás egyes részeit”. Ez Evdokimov szerint a Szentírás „megtestesülése”, amely „fogékony viszonzást, »perikorésziszi«-t feltételez”, Krisztus kettős természetének példája szerint.