„Egyetlen nap se múljon el, hogy rám ne tekintenél.” Ezt kéri Krisztus mindazoktól, akik eljövetelét várják. Őket bízza meg „az Eucharisztia minden eddigit felülmúló megszerettetésével.”

Az imádó lelkek készítik fel a földet Krisztus második eljövetelére. Az ő Eucharisztiának való odaszentelésük készítik elő a világ megszentelését. A világ megszentelése érdekében akarja Jézus az Imádás Hajlékait, hogy azok mindenfelé szétszóródva háztól házig világítsanak, és így az egész föld készen legyen fogadására. „Ugyanannak az egy kenyérnek mindenki számára szétosztott morzsájaként” kíván Jézus ott lenni mindenütt: közöttünk, otthonainkban. Az Imádás Hajlékai tehát Krisztus vágyának tesznek eleget azzal, hogy előkészítik a világ Eucharisztiának való odaszentelését. Lassanként tabernákulumokká válnak, védelmet nyújtva Krisztus valóságos jelenlétének mindaddig, amíg újra el nem jön dicsőségében.

Ajánljuk mindazoknak, akik az Eucharisztiát életük középpontjába akarják helyezni.

A mély, őszinte, intenzív, személyes ima ajándéka a Léleknek lélekkel való találkozása. Személyes imaéletünk segít „magányra” jutni, mintegy Isten számára „elkülönítve” magunkat. Ez Istennek való odaadás a világban élve, amely mély – az imádáson alapuló – bensőséges lelkiéletet követel tőlünk. Ez a személyes ima legkevésbé sem távolít el az egyház liturgikus életétől, inkább még jobban felkészít arra.

[…]

A várakozás ideje alatt örömteli a remény bennünk, mert micsoda türelem, micsoda alázat az Isten részéről, hogy ilyen messzire megy – egyes egyedül szeretetből… Elrejtőzik a kenyér és Bor szentségi színében, hogy mindenkinek a mindene legyek, hogy teljesen kiszolgáltassa magát az emberek jóindulatának. Jelen van a világnak annyi helyén, hogy szüntelenül tápláljon, folyamatosan betöltsön minket, hogy olyan bensőségesen és mélyen egyesüljön velünk, amennyire csak lehetséges.

[…]

Mi magunk is láthatjuk életünk minden napján az élő Jézust, Testét és Vérét az Eucharisztiában. Mi is ugyanazokat a mérhetetlen kegyelmeket kapjuk meg, melyeket az első apostolok kaptak. Néha irigyeljük őket és azt mondjuk: „ha Jézus korában éltem volna, láthattam, megérinthettem volna, meggyógyultam és megtértem volna, életem teljesen megváltozott volna.” Ismerjük fel, hogy ha más módon is, de bőven kapjuk a kegyelmeket az egyházban az Eucharisztia szentségén keresztül.