A magány arra való az életünkben, hogy megismerjük Istent, a közösség pedig arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat. A helyes önismeret és a kapcsolatképesség tehát kéz a kézben járnak. Ez a könyv közérthető módon, könnyed stílusban tárja elénk a dinamikus emberi kapcsolatok legfontosabb alapelveit.

Életünk legértékesebb kincsei a kapcsolataink. A pszichológus szerzők a személyközi kapcsolatok lélektani vizsgálatának legfrissebb eredményeit alkalmazva olyan kérdésekre keresik a választ, mint:

• Kik vagyunk, és mit viszünk magunkkal a kapcsolatainkba?
• Hogyan formálja a kapcsolati mintáinkat a család, amelyben felnőttünk?
• Hogyan építhetünk ki tartós barátságokat?
• Hogyan találhatunk szerető társra?
• Hogyan vészelhetjük át a szakításokat?
• Hogyan lehet őszinte és hiteles az Istennel való kapcsolatunk?

A könyvben található önismereti tesztek segítenek az egészséges és a jól működő kapcsolatokhoz szükséges készségek elsajátításában.

A szerzők az amerikai Seattle Pacific University-n működő Kapcsolatfejlesztő Központ igazgatói. Les Parott a klinikai pszichológia professzora, Leslie Parott házasság- és csalásterapeuta.

Akkor tehát reménytelen a helyzetünk? Vajon be kell érnünk kapcsolatainkban a teljességérzet tovatűnő pillanataival? Egyáltalán nem. Emberi kapcsolatainkban ugyan időről időre csalatkoznunk kell, ám bátran bízhatunk abban, hogy az Istennel való kapcsolat igazán és teljes mértékben be fogja tölteni a fontosságérzet utáni vágyunkat. Ahogyan könyvünk utolsó fejezetében látni fogjuk, egyedül Isten képes feltétel nélkül és kitartóan szeretni minket még rossz hangulatunk és hibáink ellenére is. Az ő szeretete akkor sem szűnik meg, amikor az emberekben csalódnunk kell.

[…]

Több tényezőtől is függ, hogy az egykori szerelmesek barátként tudnak-e viszonyulni egymáshoz szakítás után. Jobbak az esélyeik abban az esetben, ha a szakítás kölcsönös megegyezésen alapult, ám ez, lássuk be, nem túl gyakori. A felmérések szerint az esetek 51%-ában a nő, míg 42%-ában a férfi kezdeményezi a kapcsolat befejezését, ami azt jelenti, hogy közös megegyezésről csupán a párok 7%-ánál beszélhetünk. Érdekes módon lényegesen nagyobb esély van baráti kapcsolat kialakítására, ha a szakítást a férfi kezdeményezte. Azok a párok, akik a nő akaratából váltak külön, igen ritkán maradnak „csak barátok”.

[…]

Sok mindent elfelejtünk abból, amit életünk során tanulunk. Talán már arra sem emlékszünk, mit olvastunk e könyvben a családi háttérről, a nemek közötti különbségekről, a barátságról vagy a szerelemről. A felejtés önmagában még nem olyan nagy baj. Ám ha azt is elfelejtjük, kihez tartozunk, s hogy mindenekfelett Istenre van szükségünk, teljességre törekvő lelkünk egészségtelen kapcsolatokba hajszolhat bennünket. Ha távol élünk Istentől, átjárja szívünket az önzés, s végképp magunkra maradunk ebben a rideg világban. Az Istennel való kapcsolatban azonban életünk megszentelődik és kiteljesedik, és lelkünk megelégedésre talál.