A világhírű angol pszichiáter azt írja a könyvében, hogy nagyon fontos imádkozni elhunyt őseink szabadulásáért. Ezzel felragyogtatja előttünk a katolikus Egyház kétezer éves gyakorlatát. Az Egyház mindig is imádkozott az elhunytakért és szentmiseáldozatot mutatott be üdvösségükért.

Úgy tűnik, vannak olyan lelki/szellemi hatások, amelyek összekapcsolnak bennünket elhunyt rokonainkkal. Ha megbocsátunk nekik és kérjük Istentől a bocsánatot számukra is, ezzel nem csak nekik teszünk jót, hanem a mi betegségeink is meggyógyulhatnak. Ha ezekkel a múltból fakadó hatásokkal nem törődünk, lehet, hogy minden orvosi kezelés ellenére megmarad betegségünk.

Katona István atya ajánlja ezt a könyvet azoknak, akik szeretnék megismerni a gyógyulás mélyebb összefüggéseit.

Szabadon választhatunk

Jézus első eucharisztiája nem gyógyított meg egy Júdást, aki elárulta az Urát, sem egy Pétert, aki megtagadta Őt. Az Eucharisztia egyszerűen csak felkínálja nekünk Jézus életét, és mi szabadon választhatunk, éljük-e, vagy megtagadjuk ezt az életet. Miközben Péter Jézus életét igyekezett élni, megtanulta, milyen fontos az olyan keresztény barátok támogatása, akik „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban” (ApCsel 2,42).

Az én otthonom is sokszor nyújtott már menedéket olyan igyekvők számára, akik ugyanilyen támogató keresztényi légkörben élhettek nálunk, amely elősegítette gyógyulásukat. Szükségünk van Jézusra mind az Eucharisztiában, mind egymásban, amint azt Joe is felismerte.

[…]

Néha olyan gyermekeknél fordul elő abnormális és antiszociális magatartás, akit egy elvesztett kisbaba helyett örökbe fogadtak. Egy huszonnyolc éves férfi problémájával fordult hozzám egyik rendőr barátom. A börtönben lévő férfit már tizenötödször tartóztatták le lopásért. Már kiskorában is lopott az anyja pénztárcájából, de különös módon mindig valaki másnak a javára lopott és sohasem a saját hasznára. Miután átbeszéltem a történetét a szüleivel, a családfájuk iránt érdeklődtem. „Nem tudunk a családfájáról, mert születésekor örökbe fogadtuk. Mivel meghalt a saját fiunk rögtön a születésekor, egyenesen egy csecsemőotthonba mentünk, ahol örökbe fogadtunk egy kisfiút, akiről úgy gondoltuk, hasonlít a mienkre. Mindig is úgy szerettük, és úgy gondoskodtunk róla, mintha a sajátunk lett volna.”

Szentmise keretében ezek a zavarodott szülők nevet adtak a születésekor elhalt kisfiuknak, és Jézus Krisztus oltalmába ajánlották őt. Örökbe fogadott fiuk ezután kijött a börtönből, teljesen megváltozott, és ma felelősségteljes munkát végez.