Schein Gábor Ábrahám történetét meséli újra gyermekek számára. A bibliai hős engedelmeskedik annak, akinek fényét semmi sem homályosítja el, az isteni ígéreteket egy idő után azonban megkérdőjelezi. Ráadásul nemcsak neki támadnak kétségei, hanem feleségének, Sárának, sőt egész háza népének is. Sára kineveti a mennyei küldötteket, de a történet végére keserű, hitetlen kacaja önfeledt örvendezéssé változik, Isten pedig együtt nevet az ő népével.

Ábrám azonban nem akarta felszedni sátrait. Ekkor úja megszólította őt az Úr:

– Nem Terah az, aki veled van, hanem én. Hiszen ki volt az, aki kihívta őt Sineár országából? Nemde én voltam az, és nem azért tettem, hogy benne legyen áldásom, hanem hogy benned legyen. Én vagyok az Úr, én élek! Ne késlekedj tovább!

Ábrám immár hallgatott a szóra. Fölkerekedett, magával vitte feleségét, Szárájt, és egész házanépét, mindazokat a szolgákat, akiket szerzett, és magával vitte Lótot, Hárán fiát is. Ábrám ekkor hetvenöt esztendős volt.

[…]

Ábrám pedig fölkelt, oltárt épített az Úrnak, és egy szép bakot áldozott neki.

Sok év telt el azóta, hogy Ábrám és Lót elváltak egymástól. Egy napon Ábrám hírét vette, hogy a Jordán vidékén háború pusztít, és Lót fogságba esett, családjával együtt nyomorúságra jutott. Ábrám felfegyverezte ekkor pásztorait, királyokat, nagy seregeket vert meg, és visszahozta Lót minden jószágát, az asszonyokat és a népet. Amikor megtette ezt, kivonult elé Szodoma királya, Melkiszédek, akinek Lót alattvalója volt, kenyeret és bort hozott, és megáldotta Ábrámot:

– Áldott legyen ábrám a magasságos Istentől, az ég és a föld teremtőjétől, és áldott legyen a magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet.

[…]

A sivatag felé menekült, éjszakára egy kút mellett pihent le. Megjelent ekkor előtte az Úr angyala, és megszólította:

– Hágár, Száráj szolgája, honnan jössz és hová mégy?

És felelte Hágár: – Asszonyom haragjától futok.

És mondta az Úr angyala: – Térj vissza Ábrám házába, és alázd meg magad asszonyod előtt. Mert tudd, megsokasítom a te magzatodat. Íme, fiat szülsz, és nevezd őt Izmaelnek! Vadtermészetű ember lesz, az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene.

És visszatért Hágár, és fiat szült, és nevezte őt Izmaelnek. Ábrám ekkor nyolcvanhat éves volt.