A Bor immár több mint hatezer éve ejti bűvöletbe az emberiséget. Minden kultúrában szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak neki, sokféle rítus kötődött szenteléséhez vagy megáldásához, és gyakran áldozták az isteneknek. A borban lelt öröm a kereszténység Örömhíréhez is hozzátartozik. A bor az életért érzett hála és az istenihez fűződő kapcsolat megtestesítője.

Anselm Grün a keresztény hagyományból kiindulva szemléli a bort, annak spirituális dimenzióját vizsgálja; ugyanígy tárgyalja a bor szerepét a Bibliában, valamint a kereszténység történetében és a mai ember életében.

A képek bősége és a szöveggel alkotott összhangjuk megteremti a borral való gondolkodás meditatív légkörét, miközben föltárja szimbolikus gazdagságát.

Olyasmi árad belőle, ami úgy hat, mint a bor: megelevenít, megörvendeztet, megmámorosít. Jézusból jó íz árad, nem az a keserű íz, amely az erkölcsi prédikációk után keletkezik a szájunkban. Tanításának „borát” ezért új tömlőkbe kell tölteni.
Az újdonság bűvölete azonban nem ragad meg minden embert. A népben ellenállás támad. Ezt az ellenállást Jézus a borozás régi szabályával magyarázza: aki óbort ivott, nem kívánja az újat; talán egy életen át megszokta az óbort, és az óbor olykor tényleg jobban ízlik. De a jövő az új boré.

[…]

A bor nem csupán az eukharisztiában képe Jézus Krisztus szeretetének.
Mindenekelőtt azok az emberek isszák, akik szeretik egymást. A bor nemcsak a nyelvet oldja meg, hanem a szíveket is megnyitja egymás felé.
Ha a szerelmesek közösen bort isznak, akkor olyan gyöngéd szavakat mondanak egymásnak, amelyek különben nem jönnének könnyen a nyelvükre.
De a szerelem számára való megnyílás Schubart szemében mindig megnyílás az Istennel való misztikus egyesülésre is:
„A bor elhárítja azokat az akadályokat, amelyeket az egyéni tudat állít az elé, hogy az ember túllépjen önmagán. Ezért a perzsa misztikusok körében – a tánccal és az énekkel együtt – nagy becsben áll mint a lelkesítő eszköz” (uo. 139) Aki bort iszik, könnyebben el tudja engedni magát. Nem ragaszkodik görcsösen a külsőségekhez. Megnyitja a szívét azok számára, akikkel együtt iszik, de Isten számára is, akihez végső vágyakozása lendíti.