A Kármel a sivatagban született, és kezdettől fogva az a küldetése, hogy – mint Illés próféta – fölismerje Isten átvonulását, amely olyan szelíd, mint egy gyermek lehelete. Azt a bizonyságot hirdeti ma is, hogy az ima: Istennel folytatott szerető párbeszéd. Ennek a terézi, belső imának az erejével jár közben a világ üdvösségéért, s ezzel segíti a megváltás művét.

Milyen választ tud adni a Kármel a világ koronként megújuló kihívásaira?

Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János, Lisieux-i Szent Teréz hitének és életének példája nyomán felelete újra csak izzó és másokat is lángra gyújtó szentség. A Kármel a hit nagy kalandjára hív ma is bennünket, amelyben el kell engednünk biztosnak vélt emberi kapaszkodóinkat. S akkor egyszerre kinyílik előttünk Isten tágas horizontja. Mert a Kármel látóhatára: a végtelen.

A szerző kármelita szerzetes. 1982 óta a szentatya által kezdeményezett új evangelizációs mozgalom munkatársa. 1984-ben Danie-Ange atyával megalapították a fiatalok képzésével foglalkozó Jeunesse-Lumiere iskolát.

Civilizációnk már nem tud hallgatni. Annyi fölösleges szükségletet teremtett magának, hogy az emberek mentalitásából igen gyakran eltűnt az igazi párbeszéd önzetlensége és frissessége. Felbukkant egy újfajta magány, ami miatt már annyira nehéz kettesben lenni: „Uralkodóvá vált a» világfalu «fogalma, és olyan technikákat valósították meg, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek helyváltoztatás nélkül találkozzanak egymással: immár a távolsági kapcsolatok korszakába léptünk. (…) Amin munkálkodunk, az nem más, mint az elzárkózás modern formája. Távolból éljük életüket. Tévénézői vagyunk. A világot a tér és idő kényszerűségein kívül nézzük. Az Internet az elszigetelt emberek networkje lesz; az üzenetrögzítő a hiányzók hangja; a számítógép az emlékezetkiesésben szenvedők memóriája…”

[…]

Kicsinek lenni még azt is jelenti, hogy erényeinket nem tekintjük saját erőnkből fakadónak, hanem felismerjük, hogy ez a Jóisten kincse, amit kisgyermeke kezébe ad, hogy akkor használja fel, amikor szükségét érzi. Végül azt is jelenti, hogy nem csüggedünk el hibáink miatt, mert a gyermekek gyakran esnek, de túl kicsik ahhoz, hogy nagy bajt okozzanak maguknak.