Az Edith Stein (1891-1942), Adolf Reinach (1883-1917) és Dietrich von Hildebrand (1889-1977) egy-egy tanulmányát tartalmazó szöveggyűjtemény, a fenomenológiai filozófia realista irányzatába kínál bevezetést.

Ha a hit a legnagyobb bizonyossággal bír, melyre az emberi szellem szert teher, s ha a filozófia azzal az igénnyel lép fel, hogy a legnagyobb elérhető bizonyosságra tesz szert, akkor a hit bizonyosságát is magáévá kell tennie. Ez azáltal válik lehetségessé, hogy befogadja a hitigazságokat, mi több, ha minden igazságot e végső kritériumként szolgáló igazságokat, mi több, ha minden igazságot e végső kritériumként szolgáló igazságokon mér le. Ebből következően a filozófia formai értelemben is függ a hittől.

[…]

Az olyan egyszerű egyedi tények ismeretére, mint: „ez az asztal barna”, vagy: „ma süt a nap”, nem indukción keresztül teszünk szert. Ezért mentes a minden indukciót sújtó hiányosságoktól. Ugyanakkor ez a fajta ismeret sem abszolút bizonyos; ez csak az a priori igazságokba nyert belátást jellemzi. Ha az egyedi tényt egyéb tapasztalatoktól elkülönítve ragadjuk meg, nem kizárt, hogy egy érzékcsalódás kerít minket hatalmába. Csak akkor áll fenn azonban ilyen csalatkozás lehetősége, ha a konkrét tényállást először ragadjuk meg, vagy itt és most fordul elő.