Mi ez a titokzatos világ, hogy papság? Ki a pap, miért és hogyan lesz valaki pappá? Létezik-e olyan, hogy maga az Isten hívja az embert? Kell-e keresni az Isten akaratát, és hogyan lehet? Ad-e Ő maga jeleket, amelyekre fel lehet figyelni? Mi történik azzal, aki elindul ezen az úton? Hogyhogy nem alapít családot? Miért ragaszkodik az Egyház a cölibátushoz?

Mi az, hogy szeminárium? Hogy telnek ott a mindennapok? Milyen kihívások várnak arra a fiatalra, aki hat éven át papnak készül? Manapság, a szabadság korszakában értelmes dolog-e az engedelmesség? Melyek az igazán nehéz helyzetek a pap életében? Mi van akkor, ha válságba kerül? Mi van, ha szerelmes lesz? Hogy tud megbirkózni a nemi vágyakkal? Mi van, ha megbánta, hogy rátette a papságra az egész életét?

Egy diakónus és két pap enged bepillantást az életébe és hivatásába ezen a pár oldalon keresztül. Ez a kis könyv szeretne segítséget adni fiataloknak, akiket érdekel, hogy mi járhat egy pap fejében, mi van a szívében, mi történik vele a mindennapjaikban.

Ugyanakkor azt mondtad, hogy a barátaid pont szkeptikusak voltak, hogy miért pont te…

Nyilvánvalóan kell hozzá egy „szakértő” szem. A betegségeket is az orvos ismeri fel, nem a mozdonyvezető. Egy pap, aki ebben él, meg kell, hogy lássa. Belépésem előtt tíz évvel egy apáca néni, aki jól ismert, utalt rá, hogy hivatásom van. Akkor nem vettem komolyan. Később több pap is megemlítette bizalmas beszélgetésben ugyanezt. Egy közülük még arról is beszélt, hogy a papságon belül mi lenne a küldetésem. Csodálkoztam rajtuk, hogyan mondhatják ezt, amikor bennem akkor még csak a gondolata sem merült fel hivatásnak. Lehet, hogy ideje lenne elgondolkodni arról, amit mondtak.

[…]

Tudsz esetleg ezekből egy élményt kiragadni, ami különösebb volt?

Most nem is egy konkrét esetet mondanék, hanem, hogy mennyire megrendítő élmény Isten irgalmas szeretetének működését látni a másik emberen. Amikor megtapasztalod egy felebarátod mellett, hogy például a szentgyónásnak és a betegek szentségének mekkora ereje van. Leírva egy könyvben ez nem ennyire megtapasztalható. Amikor megéled azt, hogy te ráteszed a kezedet a betegre, és rajtad keresztül Jézus gyógyít, Jézus szabadít, az valami döbbenetes élmény.

[…]

Van-e olyan szent, aki kifejezetten példa az ön számára?

Már említettem Árpád-házi Szent Margitot, akit égi barátnőmnek tartok. Az engesztelés, a Szent Margit-sors nagyon mélyen áthat. Aztán Szent Imre, aki markáns fiatal, bátor fiatal. Vagy Brenner János Anasztáz: egyre jobban fölfedezem, hogy milyen sokat jelent egy szent rendtárs. Továbbá a ciszterci Mónika, akinek naplóját olvashatjuk, aki a mi utcánkban lakott. Jó néhány ilyen kedvenc szentem van; elgondolkodtató a szentek lába nyomában járni.