„… Ez így nem mehet tovább! A nép is kezdi belátni, sok gyávaság és megalkuvás után. Nekünk, keresztényeknek elsőrendű kötelességünk megtalálni és megmutatni a kiutat. Talán legfontosabb: helyrehozni a sok torzulást lelkekben, családokban, magyar társadalmunkban.

Kedves Barátaim! A legjobb tanács: Kövess egy nagy és jó eszményt, állíts magad elé egy Eszményképet, amely, és aki pozitív cselekvésre indít. Lesz-e új korszak? Tudjuk-e biztosítani népünk számára a részükről jogosan elvárt teljességet, a külső és belső békét? Nekünk felelősöknek, magyar, keresztény szülőknek, nevelőknek, papoknak, kedves nővéreknek kell megadnunk a választ.

Ó, jaj! Nehogy csalódást okozzunk, nehogy botránykövek legyünk!...”

(Kerényi Lajos atya)

Mit gondoljunk a jövőről? Van-e értelme egyáltalán valamiféle küzdelemnek vagy reménynek? Ha van jó ember – és sok van –, nem kell félni a jövőtől. A jövőben szinte határtalan tér tárul elénk. Hogyan kell felkészülni erre az előretörő útra?
Nagy reménységgel, erős bizalommal. Tehát ne légy pesszimista, kedélyvesztett, öngyilkos jelölt, elkeseredett, depressziós, mert szükség van rád!
Szenvedélyes vágyakkal készülj, amelyek lendületet adnak. Lelkesedés nélkül semmit nem lehet alkotni. Félre hát a gyávákkal és a kétkedőkkel, a pesszimistákkal és a szomorúakkal! A fáradtakkal és a mozdulatlanokkal! Ébredj már fel! Hallottad? A jó emberek imái, áldozatai meg fogják akadályozni, hogy a sátán és csatlósai elérjék céljukat.
Tehát ne haszontalanul éld életedet, hanem igyekezz megtenni, ami rád bízatik a nagy műből.
Nem minden út megfelelő. Ha előre akarunk jutni, az élettársi viszony, az Isten nélküliség nem megfelelő. Ugyanúgy a jellemtelenség és a szabadelvűség sem. Egyetlen egy út visz felfelé: Jézus!
Félre tehát az individualistákkal, akik mindig maguk körül forognak. A szenvedő emberiséget, a bűnben levőket csak azok tudják megmenteni, akik szeme nyitott a világ történéseinek természetfeletti összefüggéseire.
Ez azonban csak olyan embereknél lehetséges, akikben Krisztus lelke él. Azé a Krisztusé, akit megöltek, és éppen ezért méltó, egyedül méltó, hogy átvegye a hatalmat.