A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványsorozatán belül az Apor Vilmos győri püspök életét feltáró forráskiadvány-sorozat második kötetét tartja kezében az olvasó.

A Breyer István halálával megüresedett a győri püspöki székbe Apor Vilmos gyulai plébánost nevezte ki győri megyéspüspökké XII. Piusz pápa. Püspökké szentelésére 1941. február 24-én került sor, amelyet Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Glattfelder Gyula csanádi és Czapik Gyula veszprémi püspök végzett. Főpásztori székét március 2-án foglalta el.

Jelen forráskötetben Apor Vilmos püspöki körleveleiből és egyházkormányzati irataiból készített válogatást tartalmaz. A körlevelek esetében arra törekedtek, hogy azokból az egyházkormányzatot bemutató, Apor Vilmos püspöki tevékenységére jellemző részeket közöljenek. A kihagyott passzusoknál jelezve van, az adott rész száma és címe. Az egyházkormányzati iratok kiválogatásánál a vezető, példát adó és irányt mutató főpásztor bemutatását tartották fontosnak. A forráskiadvány nem tartalmazza Apor Vilmos üldözöttek védelmében kifejtett tevékenységét, mert ezt egy önálló kötetben tervezik megjelentetni. Mindössze négy éves főpásztori időszak adatott Apor Vilmosnak, azonban e rövid idő alatt is megmutatkozott rátermettsége, jó kormányzó-vezető alkata. Példaadása és szervezőkészsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az általa vezetett közösség a II. világháború eseményeit viszonylag kevés emberi-lelki veszteséggel élje túl.

4. Közel két évezred múlt el azóta, és ma sincs béke. – Mert nem vetették alá magukat a Béke Fejedelmének, Jézusnak. – Miért nincs béke? A legtöbb a maga pártállása szerint belekezdene vagy történelmi, vagy bölcseleti, vagy gazdasági és politikai fejtegetésekbe! Hagyjuk a politikát! Nem azon múlik a béke. A politika csak a békétlenséget tükrözteti vissza, mely az emberek lelkében él. Nincs béke a világon, mert nincs az emberek szívében a béke forrása, mert nem uralkodik a lelkeken a Béke Fejedelme. Őszentsége karácsonyi szózatában mily erőteljesen, és mennyi bölcsességgel mutatott rá, hogy erkölcsi bajok okozzák a békétlenséget, és erkölcsi alapokon épülhet fel csak az igazi béke.

[…]

2. Mindehhez hozzájárul még a másik világi életcél, az élvezet. Van ugyan zsugori, aki mindazt, amije van, amit szerzett, eltesz, elrejt, gyűjt és halmoz, mint az a koldusember, akinél halála után ládaszára találtak aranyat. Összegyűjtötte anélkül, hogy bármit is változtatott volna szegényes életmódján. De az ilyen zsugori mégis a ritkaságok közé tartozik. – Legtöbb a világ fiai közül élvezni is akar. Ami szemet, szájat, ideget, testet gyönyörködtetni képes, mind végig akarnák élvezni. Enni az undorlásig, inni a részegségig, és egyéb élvezetekben is minden gyümölcsöt, a tiltott gyümölcsöket, a lopott jószágot is, a másiknak jószágát, hitvestársát és gyermekét is, mindent megkíván, mindent megszerezni törekszik.

[…]

Mert az állam célja a népnek földi jóléte. – Ezen a téren is voltak, vannak hiányosságok. A mindennapi kenyér sose juthat egyforma adagban az emberiségnek. – Szegények mindig lesznek köztetek – de a törekvés az legyen, hogy az önző érdek félretevésével állandóan a közjó előmozdításán fáradozzék mindenki. ¬– Még vannak önzők ebben az országban, még vannak, kik saját boldogulásukat még a felebarát kárán, vagy pusztulásán keresztül is érvényesítik. – Vannak, kik hiénák módjára még a háborús helyzetet is kihasználják jogtalan gazdagodásra. – De vannak, akik a fegyelemnek és rendnek ellenségei, kik igaz vagy vélt sérelmeiket lázongással, rendbontással kívánják előmozdítani. – Mindez ellenkeznék Szent István szellemével. – De ezek is kivételek. – Jóra törekvő, jámbor, és munkás népünk meg akarja valósítani Szent István eszméit.