Szent Ágoston életművében a klasszikus egzegetikai mű a Beszédek János evangéliumáról (Tractatus is Joannis evangélium), amely egyben a latin nyelven írt egyetlen és legmonumentálisabb magyarázat a negyedik evangéliumhoz. Az egyházatya versről versre magyarázza az evangéliumot…

A kommentárnak az ad egyedülálló jelentőséget, hogy az a Szent Ágoston hagyta ránk, aki az ókeresztény kor egyik legnagyobb szelleme, ezért is tarthat számot érdeklődésre mindenkor. Nem helyettesíti a modern kommentárokat, de ezek sem teszik feleslegessé azt. Minden kor megírja majd a maga kommentárját, de Szent Ágoston magyarázata fog maradni, mert benne az egyház egyik legnagyobb tanítójának és teológusának elmélkedéseit halljuk, olvassuk.

5. „A tömeg, amely ott állt és hallgatta, azt mondta, mennydörgés támadt. Mások azt mondták, angyal beszélt hozzá. Jézus megmagyarázta: „nem miattam hangzott ez a szózat, hanem miattatok”.” Itt megmutatta, hogy az a szózat, nem neki jelezte, amit már tudott, hanem azoknak, akiknek jeleznie kellett. És amint nem miatta, hanem másokért adta a szózatot az isteni hatalom, úgy a lelke sem maga miatt, hanem mások miatt rendült meg saját akaratából.

[…]

3. Hátravan még azt kutatni, vajon azoknak, akik azelőtt haltak vagy halnak meg, hogy Krisztus eljött volna egyházában a pogányokhoz, és azelőtt, hogy az evangéliumát hallhatták volna, meglehet-e ez a mentsége? Nyilván meglehet, de nem azért kerülhetik el az ítéletet, „mert akik a törvény nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és azokat, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény által fogják megítélni.”

Az apostol által használt szavak közül az „elvesznek” ijesztőbben hangzik, mint az, hogy „meg lesznek ítélve.” Úgy látszik, ez a mentség semmit nem enyhít, inkább súlyosbítja a helyzetüket. Akik ugyanis azért szabadkoznak, hanem hallották, „a törvény nélkül fognak elveszni”.

[…]

7. „De a zsidók így kiáltoztak: „Ha ezt elengeded, nem vagy a császár barátja! Mert mindenki, aki királlyá teszi magát, ellentmond a „császárnak”.” Azt gondolták, hogy nagyobb félelmet hoznak Pilátusra, ha a császárral ijesztgetik, hogy megölje Krisztust, mint feljebb, ahol azt mondták: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát”. Az ő törvényüktől bizony nem félt, hogy a miatt megölje, hanem inkább attól félt, hogy az Isten Fiát megöli. Most pedig nem tudja úgy semmibe venni a császárt, hatalmának forrását, ahogyan egy idegen nép törvényét.