Szerző: Walter Nigg
Kategória: Életrajz
ISBN szám: 978-963-96702-5-9
Kiadó: JEL Könyvkiadó
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 142
Méret: 142x197 mm
Kötés: puhafedeles
980 Ft
Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!
Walter Nigg „Nagy szentek” című műve magyar fordításának e harmadik, befejező kötete három szent életével és a mai embernek szóló üzenetével foglalkozik. Ketten közülük nemzetük történelmében is jelentős szerepet játszottak, a harmadik pedig az európai irodalomnak kiemelkedő egyénisége.
Szent Johanna (Jeanne d’Arc) visszaadta a kereszténységnek a hősies lelkületet. Példát mutatott a vallásosságnak és a hősiességnek összekapcsolására, ez pedig minden kor kereszténye számára megszívlelendő.
Flüei Szent Miklós élete utolsó húsz évét magányban, remeteségben töltötte. Magánya Istennel való barátságából fakadó vallásos magány volt. Csodálatos, táplálék nélküli élete különleges jelként a zabolátlan mohósággal szemben világosan szemlélteti a Biblia szavait: „Nem csak kenyérrel él az ember.” A ranfti remete szívügye volt a béke megőrzése. Isten békéjére gondolt, amelynek a mennyből kell leszállnia a földre.
Keresztes Szent Jánosnak, a misztika költőjének írásai olyan emberekhez szólnak, akik az életszentség útján akarnak járni, márpedig minden tudatosan keresztény életet élő embernek ez a feladata. Különösen a mai embernek szól a figyelmeztetés: az aszkézis elkerülhetetlen föltétele annak, hogy valaki eljusson az életszentségre. A léleknek hittel kell magát fölfegyvereznie, akkor tus a földi dolgokról lemondani és Istenhez emelkedni.
Johannát boszorkányság gyanújával állították az egyházi bíróság elé. A bírák úgy tekintettek Johannára, mint az ördöggel szövetséges nőszemélyre, és csak aki ezt figyelembe veszi, az tudja fölfogni a középkori egyházi embereknek Johannától való iszonyodását. Elvakultságukban semmit sem láttak meg Johanna rejtett életszentségének ragyogásából. Azzal vádolták, hogy a „hangok” démoni eredetűek, ugyanakkor azonban visszataszító kíváncsiságot tanúsítottak a hangok iránt. Johanna nem olyan ember volt, aki engedte volna, hogy illetéktelenek tekintsenek lelkébe, és rendkívül éberen védekezett a bírák.
[…]
Miklós paraszti tevékenysége mellett aktívan vett részt a háborús eseményekben is, amelyekbe a svájci szövetség abban az időben erősen belekeveredett. Alighogy betöltötte huszadik évét, föltehetően részt vett a Zürich és Schwyz között kitört polgárháborúban. Később is gyakran szállt harcba. Zászlós, majd százados lett, és ebben a rangban csinálta végig a svájci rabló hadjáratot Thurgauban. Meglepő dolog egy szentet katonai parancsnokként elképzelni, katonai szolgálata azonban bizonyított tény, nem lehet kétségbe vonni. De Miklós nem volt olyan duhajkodó fickó, mint sok honfitársa abban az időben. Vele kapcsolatban nem említenek semmiféle rendkívüli haditettet. Valószínűleg nem nagyon lelkesedett a katonaéletért.
[…]
Keresztes János a férfi reformmozgalom atyjaként a legnagyobb haragot vonta magára. Úgy tüntették fel, hogy ő tulajdonképpen összeesküvő az eddigi rendi elgondolás ellen. Mivel ellenfelei nem tudtak rajta kifogni, 1577-ben egy decemberi éjszakán minden teketória nélkül fegyveresek törtek rá. Cellájának gyönge ajtaját könnyen feltörték, őt erőszakkal megkötözték és elhurcolták. A pribékek Toledóba vitték, és ott börtönbe vetették.