Az újságírókra jellemző, lényegre tapintó módon feltett kérdésekre adott válaszaiban Msgr. Álvaro del Portillo emlékeken, anekdotákon és gyakran még soha nem hallott információkon keresztül tárja az olvasók elé az Opus Dei 2002. október 6. óta szentként tisztelt alapítójának rendkívüli személyiségét.

Don Álvaro kivételes tanú, aki az alapító mellett élt 1935-től egészen halálának napjáig, 1975. június 26-ig. Szavaiból kirajzolódik, milyen szerepet játszott az Egyház életében Szent Josemaría Escrivá, az életszentségre való egyetemes hivatás apostola, akinek szeretetreméltó alakja a mindennapi élet egyszerűségében tárul elénk, mint energikus alapító, aki mindenben engedelmeskedett és megfelelt az isteni kegyelemnek, mint szemlélődő lélek a világ kellős közepén, és mint fáradhatatlan és magával ragadó apostoli lélek.

Az akkor érvényes kánonjogban nem létezett olyan jogi forma, amely megfelelt volna annak, amelyet az Úr a Mű számára akart, és még csak konkrét lehetőség sem látszott arra, hogy új utak nyíljanak. Kezdetben ezért nem sürgette az alapító az egyházi hatóság hivatalos jóváhagyását; a jóváhagyással ugyanis az Opus Deit egy nem megfelelő jogi kategóriába sorolták volna be. Az alapítónk így megelégedett azzal, hogy mindig mindenről tájékoztatta a madridi püspököt, és az ő tudta és áldása nélkül nem tett semmit.

[…]

Az Úr nemcsak számtalan, a saját személyes szentté válását elősegítő kegyelemmel töltötte el, hanem olyan képességekkel és kivételes adottságokkal is, amelyeket a Szentlélek bőséggel és kivételes adottságokkal is, amelyeket a Szentlélek bőséggel kiárasztott rá az Egyház épülése érdekében, valamint megáldotta azzal, hogy olyan család feje lehetett, amely rengeteg olyan férfiből és nőből áll, akik az egész világon szétszóródva élnek, a világ vérkeringéséve bekapcsolódva azzal a céllal, hogy megszenteljék a világot és szolgálják a lelkeket.

[…]

Az Atya lelki üdvéért bemutatott misék megállás nélkül követték egymást egész este, éjszaka és a következő nap, egészen a gyászmiséig. A miséket mind a Mű numerárius papjai mutatták be egy kivételével, amelyet Msgr. Pedro Altabella, a Szent Péter-bazilika kanonokja celebrált, aki nagyon szerette az alapítót és több órán keresztül imádkozott és sírt a ravatala előtt. Egy énekelt misét és a gyászmisét leszámítva összesen ötven misét mutattak be.