Nüsszai Szent Gergely teológiai antropológiája

Szerző: Vanyó László

Kategória: Teológia
ISBN szám: 978-963-96707-3-0
Kiadó: JEL Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 296
Méret: 145x203
Kötés: keménytáblás

2600 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

A szerző így írt művének céljáról:

„Az egyházatyák közül talán éppen Nüsszai Szent Gergely iránt a legnagyobb ma az érdeklődés. Ezt az érdeklődést nemcsak történelmi szerepének és jelentőségének kell tulajdonítani, hanem teológiai gondolkodásmódja azon jellegzetességeinek is, melyek korszerűvé teszik tanulmányozását. Hogy ez valóban így van, azt az egyre növekvő Gergely-irodalom bizonyítja. Az egyházatya műveinek és a rá vonatkozó irodalomnak a tanulmányozása adta az ösztönzést, hogy antropológiai nézeteit ne pusztán filozófiatörténeti vagy történeti szempontok szerint ismertessük, hanem gondolatrendszerének központi témája alapján kíséreljük meg kibontani: a krisztológiai dogmák és a feltámadás szempontjából, amely két téma Krisztusban összekapcsolódik… A krisztológiai dogmák és a feltámadás központba állításával nem tettünk mást, mint kiemeltük és vizsgálódásunk alapjává tettük a szakirodalomban már lappangva meglévő, de eddig csak spirituális doctrinájára alkalmazott irányt.

Nüsszai Szent Gergely megkülönbözteti az örökkévalóságot és az eredetnélküliséget; a kettő nem azonos, de nem is állítható egymással szembe. A Fiú születése és az Atya eredetnélkülisége nem zárja ki a lényegben való közösséget. „Az igaz tanítás egyszerűen úgy állítja Istent, ahogyan van, hogy tudniillik se névvel, se gondolattal, de más egyéb értelmi eszközzel sem tud kimerítően szólni Róla az ember, de még a többi világfeletti hatalom sem, mert azoknál is felsőbbrendűnek bizonyul. Kifejezhetetlen és elmondhatatlan, minden szóbeli jelölést felülmúl, mert természetének megfelelően egy ismertető neve van.

[…]

A tér és idő valóban egyetemes állítmány, a megismerés és nem a lét határát jelenti. A lét az idővel szemben közömbös, az idő és a tér végességével szemben pedig végtelen, „mivel a lét (to einai) mindig azonos, bármiben is feltételezzük valaminek a létét. Az ég és a csillagok, a Nap és a többi létező nem léteznek inkább ma, mint tegnap vagy holnap, és az egész elmúlt időben. A nemlét jelzésére a „valótlan” (anüparkton) minden esetben egyforma, ugyanaz, akár valami korábbira, akár későbbire mondjuk is, mert a létezők közül nincs semmi, ami előzőleg valótlan lévén most valami lenne, mert a nemlét értelme a nem létezőre vonatkozóan mindig egy és ugyan az.”

[…]

Mint a bűn, a rossz, úgy a halál is másodlagos szerepet játszik Nüsszai Szent Gergely teológiai gondolkodásában. Ahogyan a teremtésben isten a semmisséget legyőzi, úgy a megváltásban is az élet urának bizonyul. Jelen van a megváltás után a halálban is, mert az isteni természet a halálban sem hagyta el az emberi természetet, hiszem az emberi lét mindkét határát átfogta életével Krisztus.