Ez a könyv nem filozófiai-teológiai szöveggyűjtemény a gyermek kérdéseire. Megpróbál behatolni a gyermek világába azért, hogy ne maradjon válasz nélkül, hogy ne csak a mackójával, babájával beszélgessen, hogy ne csak a számítógép előtt üljön, hogy ne csak a labdát rúgja a lakótelepi játszótéren, hogy ne szökjön el otthonról, ahol a „Tv játssza a főszerepet”.

A számtalan kérdés közül a szerző szimbolikusan 99 olyat választott ki, amely főleg a Háromságos Egyistent, az angyalokat, a Szűzanyát, az apostolokat és a szenteket érintik. Figyelemmel volt a mennyországra, valamint az első emberpárra vonatkozó kérdésekre is, és megpróbál rájuk válaszolni.

Hogy történt, hogy a szentek az égben lakna? Ők egyszerűen beleszerettek az Úristenbe. Egész életükön át cselekedeteikkel mutatták ki ezt az igazságot. Néhányuk nagyon bátor volt, és még vértanúhalált is elszenvedett a hitért. De most boldogok, mert együtt vannak Jézussal. Mások lassan, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre – egy egész életen át! – hódították meg az eget. Gondjuk volt az imára, testvéreik megsegítésére, a szenvedés viselésére…

[…]

Isten egészen másfajta feladatot adott Jézusnak, mint más embereknek. Jézus a Messiás, és teljesítette Atyja tervét – mindenfelé hirdette az evangéliumot, beteget gyógyított, halottakat feltámasztott, tanított isten országáról. A legfontosabb azonban az volt, hogy az Úr Jézus, mint Istenember, magához vette bűneinket és meghalt értünk a kereszten, azután feltámadt. Ezért nem volt se felesége, se gyermekei. Mária az ő anyja, Szent József pedig a földi gondviselője volt. Erről csak a beavatottak tudtak. Nem kötötték az orrára, mert kinevettették volna Jézust, édesanyját és Józsefet.

[…]

Az angyallal folytatott beszélgetés után József belement abba, hogy elvegye Máriát, mert megértette, hogy Istennek tervei vannak az ő személyével. Jézus gondviselője lett. Hiszen Jézus nem volt azonnal felnőtt, hanem először csecsemő, aztán kisfiú, fiatal, s csak azután felnőtt férfi. Józsefnek tehát dolgoznia kellett, hogy eltartsa a kis Jézust és Máriát. Soha nem panaszkodott ezért, mert az Istenember állandó jelenléte jutalom volt számára. Ezt a titkot ismerte Mária is. Tökéletesen megértette Józsefet. Nem volt szükséges felírni József szavait, sem jó cselekedeteit. Elég volt a puszta jó szíve.