Beszédünk és az életünk

Kézfogás a magasból 51.

Beszédünk és az életünk

Szerző: Gyökössy Endre

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-963-69653-5-8
Kiadó: Szent Gellért Kiadó és Nyomda
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 40
Méret: 100x140 mm
Kötés: puhafedeles

480 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

A beszédünk nem csak arról árulkodik, milyen magyar tájról szakítottuk szavainkat, hanem arról is, milyen lelki tájakról merülnek fel belőlünk. Mert minden kimondott szavunknak nem csak földi, hanem lelki illata, színe, formája is van. Valamit magával hoz abból a mélységből, ahonnan felszakad.

Szavaink akaratlanul is lényünk mélyének titkos tartalmát sodorják a felszínre. Olykor elég egy szó is, és az érzékeny fül megérzi, milyen lélekből fakad. S ahogy elég egy csepp is a tengerből, hogy megállapíthassa valaki: milyen a tenger vize – olykor egyetlen szó is árulkodó lehet…

Egy szomorú, riadt szemű asszony ül a lelkigondozó előtt:
– Nem szeret a férjem, már nem szeret – mondja magába roskadtan.
– Durva talán? Bántja?
– Nem! Udvarias.
– Nem adja haza a pénzét?
– De igen! Mindent idead.
– A szexus körül van baj?
– Nem, ott is rendben vagyunk.
– De hát akkor…?
– Megnémult, kérem! Amióta felesége vagyok: megnémult. Én asszony lettem: ő meg néma. Van néhány mondata mindennap: „Hogy vagy?” „Mizújs?” „Mi van enni?” „A gyerek?” – de a válaszra már nem is kíváncsi. Veszi az újságját és olvas, vagy rádiót hallgat, vagy televíziót néz. Aztán lefekszünk, s másnap kezdődik megint elölről. A vasárnap még félelmetesebb, mert akkor egész nap hallgat. Ha én beszélek – hümmög. De már én sem beszélek, kezdek egészen megzavarodni. Úgy értem, ha ez így marad, megbolondulok.
A lelkigondozó a férfival is beszél, aki riadtan kérdezi:
– Csak nincs valami baj a feleségemmel?
– Baj még nincs, de lehet.
– De micsoda? Jobban szeretem, mintha valaha! Érte meg a fiunkért dolgozom éjjel-nappal. Ha egy kis pénzem van, csak nekik veszek ajándékot.
– Szoktak beszélgetni is?
– Beszélgetni? Hát hogyne. Ami szükséges, azt megbeszéljük…
– Ami szükséges…
Abbahagyom az eset leírását, mert megérkeztünk egy tipikus kortünet gyakori jelenségéhez: amikor két ember már csak megbeszél – de nem beszélget! Egyre döbbentebben figyelem a modern házasságnak, sőt a modern emberi együttélésnek ezt a finom, de súlyos betegségét; amikor emberek kollektív magányban élnek egymás mellett, de nem egymással –egyre nagyobb feszültségeket hordozva magukban. Ez a feszültség aztán robbanásig fokozódik, s vagy befelé robban, s idegosztály a vége – vagy kifelé: s ekkor érhetetlen családi veszekedések támadnak, amikor senki nem tudja, mi is az igazi kiváltó ok.

 

Mit vettek még, akik ezt vették?