Miért íródott ez a könyv?

Az Egyházon belül és kívül is hitelességre vágynak. Hiteles Egyházat, hiteles papságot keresünk. Sem az idealizált cölibátus, sem az egyházi személyek sajtóban való lejáratása vagy bűneik, bukásaik szertekürtölése, kipletykálása nem szolgálja ezt. Amennyiben őszintén beszélünk a felmerülő kérdésekről, talán segíthetünk.

Vannak fiatalok, akikben ott a kérdés: mi lenne, ha vállalnák a papi hivatást, de úgy érzik, hogy képtelenek igent mondani a cölibátusra. Remények szerint, a könyvben szereplő kérdések és válaszok bátorítást adnak az igen kimondására, hiszen láthatóvá válik, mekkora ajándék Jézussal papnak lenni, minden veszély és esély közepette.

Segíteni szeretnének a szerzők azoknak a papoknak és szerzeteseknek, akik csak a bűn veszélyét látják a nőkkel való kapcsolatban, és azoknak is, akik csak problémaként kezelik ezt a kérdést. Ez utóbbiak között többen vannak, akik felmentik magukat a pozitív bűntudat alól, ami igazi bűnbánathoz és újrakezdéshez segíthetné őket. Segítségre szorulnak, mert társfüggővé váltak és gyógyulásra van szükségük. „A jó pap holtig tanulja önmagát!”

Természetesen segíteni szeretne minden nőnek, asszonynak, akik bármilyen formában találkoznak papokkal vagy szerzetesekkel, munkatársként, gyóntatóként, lelki vezetőként vagy közösségi tagként. Azoknak is, akik pap-függővé váltak és szeretnének a szabadság, gyógyulás útjára lépni. Gondoltak azokra az asszonyokra is, akik kénytelenek gyerekeiket egyedül nevelni, mert azok apja egy pap. Égető stigmát hordoznak, és kevés megértést kapnak az Egyháztól. Ebből következően azoknak is szól ez a könyv, akik ilyen megtört, csonka családba születtek, hogy rátalálva apjuk és anyjuk küzdelmeire, megérthessék önhibájukon kívül megsebzett gyermekkorukat, és gyógyulhassanak.

A pap és a nő-kapcsolatok krízisei, miként a házasságoké, vélemények szerint elsősorban nem morális, erkölcsi problémák. Nem is a cölibátuséi. Sokkal inkább annak a következményei, hogy a hitünk van krízisben. Isten többé már nem Isten az életünkben, akitől gyermekeiként önként és szabadon függni akarunk, hanem olyan valaki, akinek leosztjuk a szerepet: védje az egészségünket, óvja a pénzünket, menedzselje a sikereinket és természetesen legyen elnéző a bűneinkkel, amelyeket öntörvényű, tőle függetlenített életünkkel követünk el. A hit krízise jelenik meg abban is, hogy képtelenek vagyunk összekapcsolni hétköznapjainkat Isten igéjével, vagy ha mégis sikerül, akkor az adott helyzethez formáljuk Isten szavát és nem fordítva: hétköznapjainkat formálva a kinyilatkoztatott isteni Igéhez. Ezért minden téma egy adott szentírási találkozásból bontakozik ki, és megpróbálja összekapcsolni Jézus személyét és szavait a mi helyzetünkkel.