Élet leckék

Szerző: Elisabeth Kübler-Ross & David Kessler

Kategória: Egyéb
ISBN szám: 978-963-79646-4-9
Kiadó: Vigilia Kiadó
Kiadás éve: 2002
Oldalszám: 240

3200 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Részletes könyvajánló

Mindegyikünk számára eljön az a pillanat, amikor feltesszük ezt a kérdést. A tragédia nem az, hogy az élet rövid, hanem az, hogy gyakran csak visszatekintve látjuk meg, mi az, ami valóban fontos benne.

Elisabeth Kübler-Ross egész életében a haldoklókkal és a halállal foglalkozott. Ez az első könyve, amely az életről és a helyes életvezetésről szól. David Kesslerrel együtt kalauzol bennünket végig azokon a leckéken, amelyeket meg kell tanulnunk ahhoz, hogy életünket a lehető legteljesebben éljük meg. A haldoklókkal folytatott sok éves törődés azt láttatta meg a szerzőkkel, hogy bizonyos leckék ismétlődnek. E leckék közül némelyiket rendkívül nehéz elsajátítani, de már az is sokat segíthet, ha megpróbáljuk megérteni őket. A szerzők feltárják az igazságot a félelmeinkről, kapcsolatainkról, legfőként azonban arról a csodáról, akik valójában vagyunk.

Elisabeth üzenete:

Az életnek nevezett idő alatt mindannyiunknak meg kell tanulnunk bizonyos leckéket; ez különösen nyilvánvalóvá válik a haldoklókkal való munkában. A haldoklók igen sok mindent tanulnak meg az élet végén, általában akkor, mikor már túl késő azt megvalósítani. Miután 1995-ben az Arizona sivatagba költöztem, anyák napján agyvérzést kaptam és megbénultam. A következő néhány évet a halál kapujában töltöttem. Néha azt gondoltam, pár héten belül eljön a halál. Gyakran csalódott voltam, amiért nem jött el, mert készen álltam rá. De nem haltam meg, hiszen még mindig az élet leckéit tanulom, végső leckéimet. Ezek a leckék az életünkről szóló alapvető igazságok: maguk az élet titkai.

Valamennyien egy Gandhit és egy Hitlert hordozunk magunkban. Ezt szimbolikusan értem. A bennünk lévő Gandhi azt jelképezi, ami a legjobb, a legérzőbb bennünk, a bennünk lévő Hitler viszont a legrosszabb, a negatívumaink és a töprengésünk. Életünk leckéihez tartozik, hogy töprengésünkön javítsunk, hogy megszabaduljunk hibáinktól, és hogy megtaláljuk a legjobbat magunkban és másokban. Ezek a leckék az élet nagy viharai, ezek tesznek bennünket azzá, akik vagyunk. Azért vagyunk, hogy egymást és másokat is gyógyítsunk. Nem olyan gyógyítás ez, amely a testet hozza rendbe, hanem annál sokkal mélyebbre hatol. Szellemünk, lelkünk gyógyítása. Amikor a leckék megtanulásáról beszélünk, a lezáratlan ügyektől való megszabadulásra gondolunk. A lezáratlan ügy nem kapcsolható a halálhoz. Az élethez tartozik. A bennünket foglalkoztató legfontosabb ügyekre vonatkozik, mint például: „Igen, jól éltem, de szántam-e valaha arra időt, hogy valóban éljek?” Sok-sok olyan ember van, aki létezett, de igazán sohasem élt. És hatalmas mennyiségű energiát fordított arra, hogy lezáratlan ügyein rajta tartsa a fedőt.

Mivel a lezáratlan ügyek az élet legnagyobb problémáját jelentik, ez az elsődleges, amivel számolnunk kell, amikor a halállal szembesülünk. Legtöbbünk nagyszámú lezáratlan üggyel távozik ebből a világból; sokunknak legalább néhány ilyenje van. Az életben annyi leckét kell megtanulni, lehetetlen mindet egy élet során elsajátítani. De minél több leckét tanulunk meg, annál több ügyet zárunk le, és annál teljesebben élünk, annál valóságosabban éljük meg az életünket. És akkor mindegy, mikor halunk meg, mégis elmondhatjuk: „Istenem, én tényleg éltem!”

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

 

Mit vettek még, akik ezt vették?