Van-e a reménynek ablaka, vagy maga a remény is ablak? – számtalanszor felmerült e kérdés. Nem előzmények nélküli az Újszövetség egyik legjelentősebb Szent Pál-i evangéliumának – hit, remény, szeretet – körüljárása, az üzenet jelentésének és távlatosságának mérlegelése, az erről való irodalmi igényű beszélgetés. Jókai Anna megfordította a sorrendet: a sorozat első kötete a szeretetszigetek, piciny szárazföldek, lelki kertek kontinenssé alakulása mellett tett hitet. A beteljesülés még várat magára, de egy szeretethiányos korban a gondolat jelentése is fontos. Világít és tovább vezet.

Az ember, aki nem fogadja el azt, hogy az élet ajándék, istennek tartja magát, annak nincs reménye. A remény emberi érzés. Meggyőződésem, hogy akkor lesz végre megint természetes válaszunk az élet és a halál kérdéseire, ha képesek leszünk újra kibékülni Istennel és visszatalálni Krisztushoz. El kell fogadni, hogy az ember időben létezik, teremtmény, korlátokkal, lehetőségekkel, ugyanakkor nyitott a végtelenre is. A végtelen tágassága sürget bennünket, hogy béküljünk ki Istennel, fogadjuk el az élet szabályait, amiket akár Tízparancsolatnak is nevezhetünk.
(P. Kozma Imre OH)