Sokan fordulnak varázslókhoz és jósokhoz, akik az okkultizmus legkülönbözőbb ágait művelik: mágiát, asztrológiát, kártyavetést, reikit, stb. Ezoterika mindenütt, amerre a szem ellát. Csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy mindezekkel az ördög és a gonosz szellemek állítanak nekünk csapdát.

Éppen ezért értékesebb az aranynál is Margarete Armstorfer tanúságtétele, amely igazi felvilágosító mű. A volt reiki-mester vallomásából megtudjuk, hogy amikor gyógyítást keresett súlyosan beteg férjének, hogyan hatolt egyre mélyebbre a reiki sötét világába, és később milyen sikereket ért el ezzel a mesterséggel. Ám ennél is megragadóbb, amikor arról ír, hogy milyen nehéz volt és milyen sokáig tartott visszatalálnia az igazi kereszténységhez, a katolikus egyházhoz, és milyen sok szakasza volt ennek a folyamatnak (Dr. Eduard J. Huber)

Margarete Armstorfer – Ausztriában élő katolikus ápolónő, aki visszatalált a katolikus Egyházba – segíteni szeretne azokon, akik beleestek az ezoterikus gyakorlatok csapdájába. Imádkozik olvasóiért, hogy mindenki felismerje a katolikus Egyház szépségét és a szentségek gyógyító erejét.
(Katona István atya)

Felfoghatatlan, milyen erők működtek ebben az időben bennem. Annyi biztos, hogy természetfelettiek voltak: soha nem voltam sem beteg, sem fáradt, kevés alvással is beértem, kora reggeltől késő estig dolgoztam, és mindemellett reikivel és egyebekkel kezeltem a hozzám fordulókat. Nem csak embereknek juttattam a reiki erejéből, hanem állatoknak, növényeknek, italoknak; telítve voltam ezzel az erővel, soha ki nem fogytam belőle, valóságos energiabomba voltam. De a legjobb az volt az egészben, hogy szilárdan meg voltam győződve róla: ezt az erőt Istentől kapom, ez egy isteni energia. Ma már tudom, hogy démoni erők voltak azok, amelyek ilyen erőssé tettek. A Sátán furfangos cselszövő, csak akkor még nem ismertem a taktikáját. Így aztán könnyedén böjtöltem 50 napig, míg meg nem untam, illetve mikor már a súlyommal és az alakommal is elégedett voltam. Erre ma már nem lennék képes a reiki ereje nélkül. Viszont ma már el tudom magam fogadni olyannak, amilyen vagyok. Az ezoterikus időszakomban ez nem ment. Elégedetlen voltam a testemmel, méregdrága konditermekbe jártam, hogy lefogyjak. Most már tudom: Isten olyannak szeret, amilyen vagyok, nem szükséges semmilyen álarc mögé bújnom.