A végtelenül irgalmas Isten a Megváltó művére építette az új eget és az új földet megváltó terveit. Esendő emberségünk ellenére a megváltás jelen rendjében, üdvösségre akar vezetni minden embert.

Úgy intézte, hogy a bűn nyomorúságos következményét, a testi, lelki szenvedést, a halált tette meg az üdvösségek eszközévé. Jézus Krisztus megváltó szenvedésének, halálának szent keresztje lett az üdvösség jele és ki nem apadó forrása. Nekünk pedig ki kell egészíteni a magunk keresztjeivel, ami az emberi közreműködést illetően hiányzik Krisztus keresztjéből.

Ezért írja Kempis Tamás híres könyvecskéje: „A keresztben van az üdvösség. A keresztben élet, a keresztben ellenségtől való oltalom, a keresztben mennyei örömök kiáradása, a keresztben lelkünk ereje, a keresztben a szívünk vigadozása, a keresztben az erény summája, a keresztben az életszentség foglalata. Nincs léleküdvösség, örök életre nyíló remény, csak a keresztben. Vedd hát föl a keresztet, és kövesd Jézust.”

„Ha örömest hordozod a keresztet, ő hordoz téged, és kívánt véghez vezet, ahol vége szakad a szenvedésnek” (vö. Krisztus követése II. 12.).

Kitől tanulhatnánk meg helyesen felismerni az üdvözítő kereszthordozás üdvösséges lelkületét? Ezt a művészetet Jézus Krisztus hagyta ránk szent keresztútjának iskolájában. Induljunk el rajta!