A kőporral bevakolt csánigi templom építési formája arról árulkodik, hogy egy régi épület lehet az Árpád-korból, amikor még nem építettek tornyot és sekrestyét, hanem a kezdetek alakzatait mutatja a templomhajó és a szentély, de azt nem nagyon lehetett remélni, hogy a vakolat alatt értékes leletek rejlenek a falu templomán. A felvizesedett, cementes vakolat eltávolítása után nagyon szép középkori épületelemek kerültek napvilágra. A későbbi ablakok nyitása ellenére is épségben megmaradt egy tölcsérszerű román-kori ablak, amelyet már fent kis „lángnyelvecske” alakzattal megérintett a gótika. Szinte épségben megmaradt a templom déli bejárata. Rekonstruálni lehetett a nyugati kaput. A sekrestye északi oldalán befalazott mérműves, gótikus, kőkeretes ablak vált láthatóvá. Szépen megmaradt a szentély keleti ablaka, sőt a déli falába utólagosan reneszánsz követ építettek be. Ugyan nyomokban látható, de csodaszámba megy, hogy a hét évszázad viszontagságai és felújításai ellenére szemlélhető a templom külső vakolatának festése és mintázata.

A templomismertető füzet nemcsak az épületről készített feljegyzésekből közöl sok adatot, hanem a mellette álló haranglábról és a körülötte lévő temetőről. A templom szerény belső berendezései közül említést érdemel az a körüljárható oltár, amelynek hátoldala sekrestyeszekrényként szolgál, kiképzett hellyel a kehely, a miseruhák és az oltárterítők számára.

A templomismertető füzet megjelenése sok értékes információt, kultúrtörténeti adatot szolgáltat, és talán újabb kutatásokat, publikációkat indít el.

Kiadónk könyveit viszonteladók, könyvesboltok felé a Prospero Disztribúció terjeszti.