A legtöbb ember annyira fél a haláltól, hogy annak elkerülésére tett erőfeszítéseik miatt sosem élnek. Csak egy kis dicséret vagy kritika kell, hogy az énünk előjöjjön.

– Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
– Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
– De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
– Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.

[…]

Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rosszul vezeti a háztartást.
– Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva. Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törölközőn?
A barátnő az ablakhoz lépezz, majd így szólt:
– Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak.

[…]

Továbbá a szeretet az, ami képessé tesz bennünket arra, hogy megkülönböztetések nélkül éljünk. „Az emberi értelem bután szétválasztja azt, amit a szeretet egynek lát” – fogalmaz de Mello, amit rövid történetbe is foglal:

A juhász a nyájat legeltette, amikor egy járókelő így szólt hozzá:
– Szép ez a nyáj. Kérdezhetnék valamit róla?
– Természetesen – válaszolta a juhász.
– Mekkora távolságot tesznek meg ezek a birkák naponta?– kérdezte az ember.
– Melyikek? A fehérek vagy a feketék?
– A fehérek.
– Nos, a fehérek úgy négy mérföldet mennek naponta.
– És a feketék?
– Azok is.
– És mennyi füvet legelnek naponta?
– Melyikek? A fehérek vagy a feketék?
– A fehérek.
– A fehérek durván négy fontnyit.
– És a feketék?
– Azok is.
– És mennyi gyapjút adnak évente?
– Melyikek? A fehérek vagy a feketék?
– A fehérek.
– Azok körülbelül hat fontot, úgy választás körül.
– És a feketék?
– Azok is.
A járókelő kíváncsi lett:
– Megkérdezhetem, hogy miért van magának ez a furcsa szokása, hogy minden egyes alkalommal, amikor válaszol a kérdéseimre, szétválasztja a birkáit fehérekre és feketékre?
– Hát – mondta a juhász –, az már csak természetes. Tudja, a fehérek, azok az enyéim.
– Aha. És a feketék?
– Azok is ­– válaszolta a juhász.

Másutt, másképp kifejezve:

 Egy guru azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal. Az egyik azt mondta:
– Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén vagy ló.
– Nem – mondta a guru.
– Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa vagy mangófa.
– Ez sem jó – mondta a guru.
– Hát akkor mi a helyes válasz? – kérdezték a tanítványai.
– Ha egy embernek az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne nővéredet. Ha még erre képtelen vagy, mindegy, hogy hol áll a nap, továbbra is éjszaka van.