Az imádság Isten és ember kapcsolatának bensőséges formája. Tényleges párbeszéd, amelynek a bizalom az alapja. Isten háromságos szeretetközösségéből indul ki, és ebbe vonja be az embert. Mivel minden ember egyben egy közösségnek is része, ezért az imádságban két közösség párbeszéde zajlik: Isten teljes szeretetközössége és az ember legszorosabb közössége, a család között.

Ősi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, akik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságid,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Jézusnak,
és a Téged szeretőknek.

[...]

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfelé a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.