A tóparti kisvárosban nyugtalanító események kavarják fel a kedélyeket.

Felbukkan egy együgyű hajléktalan, kétes hírű vállalkozás akar boltot nyitni a városka kedvenc találkozóhelye, az Amint vagyok szépségszalon tőszomszédságában, ráadásul Hansenék házassága válságba kerül.

A gyerekek kirepültek a fészekből, Steve késő éjszakáig dolgozik, Brenda pedig feleslegesnek és magányosnak érzi magát.
Depresszióba vagy új kapcsolatba menekül? A szalon törzsvendégei létrehoznak egy segítő klubot, hogy kézbe vegyék az ügyek intézését.

Négy részből álló regénysorozat első kötete, amely Gary Chapman: A házasság négy évszaka című tanácsadó könyvén alapul.

Összetákolt lényének egy-egy részét menet közben el is veszítette. Amikor tűzifaaprítással kereste a kenyerét, mutatóujja fele oda lett. A kishúga vízbe fúlt, szülei elváltak. Rodeózott is, akkor hagyta el az első felesége. „Nem csak a szívem tört össze”, mesélte Brendának, és a szeme megtelt könnyel. Akkoriban, élete kritikus időszakában háromszor törte el a lábát, a könyökét meg egyszer, de az szilánkosra. Második felesége elvetélt a második fiukkal. S mindennek tetejébe Nick még bőrrákot is kapott, emiatt a bal füle egy részét lézerrel leoperálták.

[…]

– Na jó, figyelj! – mondta határozottan. – Jackie Patterson egy gazdag nő, St. Louisban él. Egy szép nagy, tóra néző házba szeretné fektetni a vagyonát, és én szeretnék lenni az ingatlanügynök, aki megtalálja számára tökéletes megoldást. De egyvalamiben különbözik a többi ügyfelemtől: van érzéke az üzlethez, és tudja, mibe érdemes pénzt fektetni. Az az igazság, hogy nemcsak ingatlanokról beszélgettem vele, hanem sok minden másról is.
– Igazán? – felelte Brenda, és jó hangosan becsukta a könyvet. – Tudod, Steve, én is szívesen elmeséltem volna ma neked egyet s mást. Számomra fontos és érdekes dolgokat. Nagyon szerettem volna beszélgetni veled egy kicsit, és beszámolni egy-kéz jó hírről. De gondolom, te et a Jackie Pattersont a pénzével meg az üzleti érzékével együtt sokkal érdekesebbnek találtad.

[…]

Cody megállt, és nagy kék szeme csodálkozva meredt Steve-re.
– Igen, persze. Amikor volt munkája, kapott pénzt, és vett belőle virslit. A kocsi mellett tüzet raktunk, és az apukám felolvasott a Bibliából, amíg megsült a virsli. Mindig elmondtuk párszor a bibliai verseket, hogy ne felejtsük el őket. A 139. zsoltár olyan hosszú volt, hogy néha meg is égett a virsli, de úgy is megettük. Te is szereted a hot dogot?
– Még szép – mondta Steve, és felállt a szélről, amelyre a felmosás után huppant le szusszanni egyet. – Ha volna hot dogom, neked is adnék belőle. A virslit megsütnénk a tűzön, mint az apukáddal.
– Jó, te tetszel nekem! – ragyogott föl Cody arca, s mosolyát csak megbarnult fogsora csúfította kissé. Brendához fordult: – Steve-et jobban szeretem, mint Nicket. Neked is őt kellene szeretned, és nem Nicket.